Civil Jogász Bizottság jelentése
A CIVIL JOGÁSZBIZOTTSÁG MEGALAKULÁSA, TAGJAI, FELADATAI, ALAPELVEI ÉS MUNKAMÓDSZEREI. BIZOTTSÁGUNK ALKOTMÁNYOS LEGITIMÁCIÓJA
1. Megalakulásunk
Budapesten 2006. szeptemberében, majd október 23-án és 25-én tömeges rendőri brutalitásokra és tömeges önkényes letartóztatásokra került sor, amelyek áldozatai az esetek döntő többségében vétlen polgárok voltak.
A bántalmazott, megvert vagy lelkileg megkínzott áldozatok és hozzátartozóik – csakúgy mint a döbbent szemtanúk – arra számítottak, hogy a borzalmakat haladéktalanul kivizsgálják, a felelősöket megtalálják, a jogsérelmet elszenvedőknek megfelelő elégtételt adnak, káraikat megtérítik. Természetesen arra is joggal számíthatott a társadalom, hogy mindezen lépések megtételével az államhatalom érintett szervei és képviselői egyértelműen és részrehajlás nélkül bizonyítják és egyúttal szavatolják: a Magyar Köztársaságban az emberi jogok ilyen mértékű és durva megsértésére soha többé nem kerülhet sor.
Sajnálatos módon nem ez történt. A hatalom az első pillanattól kezdve részben igazolni, részben pedig jelentékteleníteni igyekszik a történtek embertelenségét és törvénytelenségét, az áldozatokból pedig felelősöket és jogi értelemben is bűnösöket „alkot”. A miniszterelnök például október 23-án éjszaka – vélelmezhetően a történtek valós tényeken alapuló jogi elemzése hiányában - úgy nyilatkozott a közszolgálati televízióban, hogy az ünnepet egy garázda, erőszakos kisebbség zavarta meg, de megnyugtatta a lakosságot: a „csendes többséget” a rendőrség kellően kemény fellépésével megvédelmezi. De ugyanezt a szemléletet vallja a jelenlegi kormány képviselőinek túlnyomó többsége, a kormánypártokhoz tartozó országgyűlési képviselők és a tömegtájékoztató szervezetek, médiumok meghatározó része is.
Az Európai Unió nyomására a miniszterelnök vizsgálóbizottság megalakítását kezdeményezte, amelynek élére az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium magas rangú tisztségviselőjét, a miniszter szakmai főtanácsadóját, Dr. Gönczöl Katalin egyetemi tanárt jelölte ki. A szakértői munkacsoportnak nevezett kilenctagú bizottságot (továbbiakban Gönczöl-bizottság) a 1105/2006 (XI. 06) sz. kormányhatározattal hozták létre, helyét, titkárságát, infrastruktúráját az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium biztosította. Működésére ötmillió forintot fordítottak közpénzből. Noha a bizottság tagjai közül többen kiváló szaktekintélyek, sokakban felmerült a kérdés: lehet –e valóban objektív egy ilyen hátterű és vezetésű testület által elkészített jelentés? Helyes –e, elfogadható-e, ha a Rendészeti Minisztérium egyik munkatársa a vezetője és a vizsgálandó események egyik fő érintettje, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium a „házigazdája” egy olyan szakmai munkacsoportnak, amelynek feladata olyan események jogi és egyéb szempontú elemzése, amelyek nyilvánvalóan és mindenki számára világosan kapcsolódnak a kormány, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, illetve a minisztérium irányítása alatt működő rendvédelmi szervezetek tetteihez és mulasztásaihoz?
Sokan éreztük úgy, hogy nem megnyugtató a tények és a felelősség tisztázását kizárólag a Gönczöl-bizottságra bízni. Nem sokkal a kormányhatározattal létrehozott bizottság megalakulását követően 2006. november 20-án úgy döntöttünk, hogy a kormánytól és a politikai pártoktól független, hét jogászból álló „alternatív bizottságot” hozunk létre az események objektív és független, emberi jogi szempontokat hangsúlyosan szem előtt tartó kivizsgálása érdekében.
Szükséges rámutatni, hogy a „függetlenség” esetünkben azt jelenti, hogy a bizottság egyetlen tagja sincs egzisztenciális, anyagi jellegű vagy munkavállalói függőségben a kormánnyal vagy bármely politikai párttal. Bizottságunk sem az állami költségvetésből sem egyetlen politikai párttól nem kapott honoráriumot, sőt dologi költségtérítést sem. Kiadásainkat magunk fedeztük, ideértve honlapunk költségeit, telefonhívásainkat s minden egyéb felmerülő költséget. Munkánk végzésekor nem kellett megfelelnünk semmiféle „megrendelői” vagy egyéb igénynek, kizárólag szakmai és emberi lelkiismeretünknek voltunk alárendelve. Minden olyan belföldi és külföldi eseményre igyekeztünk elmenni, amelyre bizottságunkat illetve tagjainkat meghívták, hogy munkánkról, annak részeredményeiről tájékoztatást adjunk. Nem gondoljuk, hogy függetlenségünkkel összeegyeztethetetlen lenne az, hogy e rendezvényeken adott esetben jelen voltak nem kormánypárti országgyűlési képviselők is. Végtelenül sajnáltuk, hogy a kormánypártok képviselői rendre hiányoztak a tavaly őszi budapesti eseményeket feltárni kívánó eseményekről.
Szívből reméljük, hogy közel húsz évvel a rendszerváltás után a politikai pártok, a véleményformáló értelmiség és média is lassan el tudják hinni és fogadni, hogy létezik a politikai pártoktól független józan ítélőképességű civil társadalom, amelynek tagjai „felsőbb utasítás” vagy „titkos összeesküvések” nélkül önszántukból, elleplezett háttérszándékok nélkül, tiszta lelkiismerettel tevékenykednek saját szakterületeiken a közjóért. Bizottságunk létrejötte és működése is bizonyíték arra, hogy ez a civil társadalom létezik, tisztában van az alapvető értékekkel és jogállami követelményekkel, és ha a helyzet megkívánja fellép ezek védelme érdekében.
2. Tagjaink
Civil jogász-bizottságunkban sok évtizedes tapasztalatokkal rendelkező elméleti és gyakorlati jogászok dolgoztak, dolgoznak együtt.
Munkánkat társelnökök vezették: dr. Morvai Krisztina az ELTE Állam és Jogtudományi Kara Büntetőjogi Tanszékének docense és dr. Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott büntetőbírája, a Büntető Kollégium volt tanácselnöke és. A bizottság tagjai a következők:
dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, európai jogi szakjogász; dr. Horváth Attila az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének és a PPKE JÁK Jogtörténeti Tanszékének docense; dr. Juhász Imre, az ELTE Polgári Eljárásjogi Tanszékének adjunktusa, európai jogi szakjogász; dr. Kabódi Csaba az ELTE Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docens; dr. Szöőr Anna pszichológus- jogász, esélyegyenlőségi szakértő.
Héttagú bizottságunk 2006. novemberi megalakulásunktól kezdve együtt gondolkodott, együtt dolgozott. Közös munkánk egyik állomása ez a jelentés, amelyben ki-ki szakterületének, érdeklődésének megfelelően írásba foglalta a három hónapos munka "gyümölcsét".
Tanulmány-gyűjteményünket közreadjuk a nyilvánosság számára és elküldjük a közjogi méltóságoknak, civil szervezeteknek, jogász kollégáinknak azzal az igénnyel és reménnyel, hogy segítjük az igazság kiderítését, a felelősség megállapítását, az áldozatok kártalanítását, a további rendőri brutalitások, önkényes letartóztatások megakadályozását. Szakmai és etikai értelemben az egyes tanulmányok szerzői saját fejezeteikért "felelősek". Dr. Kabódi Csaba tagtársunk a bizottság egésze számára nyújtott folyamatos szakmai segítséget, értékes gondolatait, javaslatait folyamatosan megosztotta velünk, de ebben a gyűjteményben önálló tanulmánya nem szerepel. (...)