Címlap Jogvédelem Egyéb emberi jogi témák


Egyéb emberi jogi témák

Jogfosztás és ígéretek - Délvidéken, az Óbecsei Bíróságon (videóval)

E-mail Nyomtatás PDF


Mind a szerb jogszabályok, mind az európai normák alapján lehetővé kellene tenni az őshonos magyar nemzeti közösség számára (magyar) anyanyelvük használatát az igazságszolgáltatásban. Az Óbecsei Bíróságon ennek semmi jelét nem tapasztaltuk - a Nemzeti Jogvédő Szolgálat és Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő közös, délvidéki jogvédő-monitorozó útján. A 40%-ban magyar lakosságú Óbecse bíróságán kizárólag szerb nyelvű feliratokkal, formanyomtatványokkal, eljárási nyelvvel és dokumentumokkal találkoztunk. A bíróság elnöke elismerte a hiányosságokat és hibákat, s ígéretet tett arra, hogy mielőbb helyreállítják a jogszabályoknak és az európai normáknak megfelelő állapotot. Állítása szerint legközelebbi látogatásunkkor már az irányadó normáknak megfelelően kétnyelvűséget fogunk tapasztalni az általa vezetett intézményben. Erről természetesen személyesen is meg fogunk győződni, de addig is kérjük a délvidéki magyarokat, hogy számoljanak be az esetlegesen tapasztalt változásokról, s a „bátrabbak” a filmre hivatkozással látogassanak el a bíróság épületébe, és kérdezzenek rá a változások megtörténtére. Amíg az őshonos magyar nemzeti közösség nyelvi és egyéb alapvető emberi („kisebbségi”) jogait valamint a tényleges és teljes körű autonómiát nem biztosítják a magyaroknak, hazánknak meg kell vétóznia Szerbia európai uniós csatlakozását!

A film angol nyelven feliratozott verziója itt látható.

 

Rendőrséget hívtak a magyarul beszélőkre Révkomáromban. Hol az EU? (videóval)

E-mail Nyomtatás PDF

Kedves Honlap-látogatóim!

Folytatjuk a nemzeti gyásznapunkon (a trianoni diktátum évfordulóján) megkezdett sorozatunkat az elszakított területeken élő magyarok jogfosztásának és a nemzeti jogvédelem szükségességének bemutatásáról. A negyedik részben Felvidékre "látogatunk".

Rendőrséget hívtak a magyarul beszélőkre Révkomáromban. Hol az EU?

Megrázó dokumentumfilmünk a felvidéki magyarok teljes jogfosztottságáról 2016 novemberében készült, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat és Morvai Krisztina EP képviselő jogvédő-monitorozó körútján. A helyszín a révkomáromi vasútállomás. Hivatalos panaszlevelet írtunk a tapasztalatokról, tiltakoztunk a jogsértések ellen. Tengernyi még a feladat, de egy csatát már megnyertünk - a harcos, bátor felvidéki aktivistákkal együtt: 2017 áprilisában a révkomáromi vasútállomásra kikerült a magyar nyelvű helységnévtábla.

Lépjünk fel minél többen és minél határozottabban az elszakított területeken élő magyarokkal szembeni jogtiprások ellen! (2017. június közepétől a film angol nyelven feliratozott verziója is elérhető, hiszen nem csak "magyar ügyről" van szó, hanem az európai emberi jogi normák durva, szisztematikus megsértéséről is, amiről világszerte minél többeknek tudniuk kell. Bízunk a nemzetközi emberi jogvédő szervek haladéktalan fellépésében is.)

 

Morvai és Gaudi a rendőrségen! Jogfosztott magyarok Délvidéken (videóval)

E-mail Nyomtatás PDF


Hogyan nyomják el a saját adójukból fenntartott közintézményekben a délvidéki magyarokat? A még ma is 80%-ban magyar lakosságú Zentán a rendőrség épületében forgatott Morvai Krisztina EP képviselő és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat jogvédő, monitorozó csoportja. Megállapították, hogy a hivatalos ügyintézéshez szükséges formanyomtatványok csak szerb nyelven állnak rendelkezésre, azokat az ügyintéző tölti ki, és mintegy „gyermekként” kezelve a magyarokat, velük csupán aláíratják az ügyintéző által kitöltött szerb dokumentumokat. A magyar nyelven tökéletesen beszélő ügyintézők is - állítólag megfélemlítettségükben - szerbül kommunikálnak a magyar nyelvű lakosokkal, akik Délvidéken születtek, és szülőföldjükön joguk lenne magyarként élni és magyarul beszélni. Maguk a szerb jogszabályok is előírják, hogy a legalább 15%-ban magyar lakosságú településeken kötelező a kétnyelvű ügyintézés biztosítása. A videofelvételből képet kaphat az elszakított területen élő magyarok sorsáról, jogfosztottságáról - az európai uniós csatlakozásra váró Szerbiában. Nem szabadna ugyanazt a hibát elkövetni, mint Románia esetében, ahol feltétel nélkül megszavaztuk a csatlakozást. Szerbia európai uniós csatlakozását mindaddig meg kellene vétóznia Magyarországnak, amíg az őshonos magyar nemzeti közösség jogait az állam nem biztosítja.

dokumentumfilm angolul feliratozott változata itt tekinthető meg.

 

Június 4. a trianoni diktátum évfordulója, Nemzetünk gyásznapja.

E-mail Nyomtatás PDF


Június 4. a trianoni diktátum évfordulója, Nemzetünk gyásznapja. Folytatva az ez alkalomból indított sorozatunkat az elcsatolt területekről, ezúttal azt mutatjuk be, hogyan tiporják a szerb hatóságok a délvidéki magyarok emberi méltóságát és jogait. Ne feledjük: Magyarországnak mindaddig meg kell vétóznia Szerbia uniós csatlakozását, amíg az őshonos délvidéki magyarok nem 'kapnak' tényleges autonómiát és nem gyakorolhatják jogaikat az európai normáknak megfelelően, hasonlóan például Dél-Tirol helyzetéhez.

 

Dr. Morvai Krisztina büntetőjogász, EP képviselő közleménye

E-mail Nyomtatás PDF


Az önkény és a jogállamiság közötti különbséget minden elméleti szakembernél jobban elmagyarázta a jelenlévőknek nemrég egy lakossági fórumon felszólaló gépkocsivezető:
"Kamionsofőr vagyok. Ha piros a lámpa, meg kell állnom. Ugyanígy meg kell állnia a miniszterelnöknek, az államfőnek, a legfőbb bírónak vagy a legfőbb ügyésznek. A jogszabályok mindenkire vonatkoznak, rangtól, hatalmi helyzettől függetlenül.".
A jogszabályok nemcsak arra vannak, hogy az állampolgárt rendszabályozzák, hanem legalább ennyire arra is, hogy az állam visszaéléseit, mulasztásait, túlkapásait megakadályozzák, korlátozzák a polgárával szemben. Az állami szervek mozgásterét is szabályok kötik, amikor büntetni, bírságolni, "fegyelmezni" kívánja polgárát. El kellene érni, hogy a piros lámpa végre piros lámpa legyen ne csak a polgárnak, hanem az államnak, a hatóságoknak, a bíróságoknak is. Ez lenne a valódi rendszerváltás, az önkény helyett jogállamiság. Így lehetne elérni, hogy ne lehessen önkényesen kirúgni a munkavállalót, hatósági úton ellehetetleníteni a tisztességes kisvállalkozót, állami segédlettel földet lopni a helyi gazdáktól. Akkor lenne így, ha végre a hatalom, az állami szervek kezét is ténylegesen megkötnék a rájuk vonatkozó jogszabályok.
A Budaházy ügy "nagyban" mutatja meg, ami állampolgárok sokaságával történik úgymond "kicsiben" a hétköznapokban - a rendszerváltás óta, kormányoktól, pártoktól függetlenül.
A bíróság 125 év fegyházbüntetést szabott ki a vádlottakra úgy, hogy szinte minden jogszabályt megszegett. Hatévnyi bírósági eljárás után - a törvény előírása ellenére - nem állapította meg a történeti tényállást, azaz azt, hogy voltaképpen mi is történt, mit tettek vagy nem tettek a vádlottak. Nem sorolta fel és nem értékelte a felhasznált bizonyítékokat, nem indokolta jogilag, hogy miért állapította meg az adott bűncselekményeket, és miért annyi büntetést szabott ki. A tanácsvezető bíró annyit mondott Budaházynak, mintegy kigúnyolva a jogállamiságot és demonstrálva, mit is jelent az önkény: "Ön mindenben bűnös, ez a lényeg!" A bíróságnak a törvény szerint harminc, kivételesen hatvan napja lett volna arra, hogy az ítéletet írásba foglalja. A bíróság fittyet hányt a törvényre, hiszen tudta, hogy ezt ez idő szerint Magyarországon megteheti. Több mint nyolc hónap alatt sem keletkezett ítélet. Az ok nyilvánvaló: az ítéletet azért nem lehetett írásba foglalni és megindokolni, mert megindokolhatatlan volt. Valódi jogállamban, ha a bíróság vagy más hatóság nem tudja meghozni a törvényben rá megszabott határidő alatt az állampolgárral szembeni, rá joghátrányt alkalmazó határozatot, akkor le kellene vonni a következtetést: az állam az adott ügyben nem volt képes döntést hozni, tehát az eljárást meg kell szüntetni, az állam mulasztása nem eshet az állampolgár terhére. Magyarországon ez nem így történik. A törvény előír valamit az állami szervnek, adott esetben a bíróságnak, a bíróság nem tartja be a törvényt és ennek semmiféle szankciója nincs, az állampolgárnak el kell szenvednie a vele szembeni negatív következményeket. Hogyan lehet jogállamról beszélni ott, ahol a jogszabályok betartatására hivatott bíróság maga nem tartja be a jogszabályokat?
Nem tudjuk, talán soha nem is tudjuk meg, mi is történt a Budaházy/Hunnia csoport ügyben. Emlékszünk az ügy kezdetére, amikor Draskovics miniszter bizonyítékot fabrikált és lebukott. Nem a "Magyarok Nyilai" robbantgattak, hanem kísérletező kedvű egyetemisták. De sebaj, ennek a gyalázatos hamisítási cselekménynek sem lett semmi következménye, hiszen állami szereplő követte el a bűnt. Ettől a ponttól kezdve egészen a mai napig minden érthetetlen és megmagyarázhatatlan, ami ebben az ügyben történik. Annyit az egyszerű újságolvasó is érez, hogy valakiknek elemi érdeke, hogy Budaházyék börtönbe kerüljenek, jó hosszú időre, mindegy, hogy milyen áron.
Közben itt-ott megszólal a lelkiismeret.

Bővebben...
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>
4. oldal / 38

Küldetésben

A 2009-es EP- választások után egy teljesen új hang kerülhetett az európai törvényhozásba a jobbikos képviselők megjelenésével. A filmből az Európai Parlamentben végzett munkámat, küzdelmemet ismerhetik meg kicsit közelebbről.

Megtekintés LightBoxban

A Budaházy-film

Ez a film, amelyet munkatársaimmal együtt készítettünk, Budaházy György harcait mutatja be az elmúlt nyolc év diktatúrája ellen. A filmből világos: sokaknak elemi érdeke, hogy Gyuri minél tovább börtönben - és "nyugton"- maradjon.

Megtekintés LightBoxban

Magyar Guantanamo?

Aligha gondolná valaki, hogy a XXI. században Magyarországon, egy EU-tagállamban ugyanolyan módszerekkel folytathatnak büntetőeljárásokat "másként gondolkodó" ellenzékiekkel - így Budaházy-ékkal - szemben, mint az ötvenes években.

Megtekintés LightBoxban