Az M1 Ma Reggel című műsorában Bauer Tamás a Demokratikus Koalíció alelnöke úgy nyilatkozott, hogy az ún. (baloldali) „ellenzéki összefogás” fő célja, hogy 2014 után visszaállítsák Magyarországon a jogállamot.  Azon riporteri kérdésre, mely szerint a 2006. őszi rendőri fellépések jogállaminak minősíthetőek-e, Bauer határozott igennel válaszolt, s ezt a válaszát többszöri újrakérdezés után megerősítette, rámutatva, hogy a rendőrség 2006. őszén úgy járt el, ahogy el kellett járnia. A logika szabályai szerint ez azt jelenti, hogy amennyiben a Bajnai-Gyurcsány-Mesterházy féle összefogás a következő választáson netán győzelmet aratna, minden esély megvan arra, hogy a kormányellenes tüntetőket, vagy akár az 1956-os Forradalom és Szabadságharc hatvanadik évfordulóján majdan békésen emlékezőket ugyanazzal a brutalitással veri majd szét az akkori rendőrség, ahogy ez hat évvel ezelőtt történt. Kétségtelenül erényként is felfogható, hogy a „demokratikus összefogás” ezek szerint ezt az elképzelést és célkitűzést nem is rejti véka alá, hanem már most világossá teszi a magyar embereknek, hogy mire is számíthatunk az újonnan kialakítandó „jogállamban”. Aki az „összefogást” támogatja, aki rájuk szavaz, tudhatja tehát, hogy a tömeges rendőri brutalitásokat, a gyülekezési jog sárbatiprását is támogatja, ezeket is megszavazza.

A kizárólag „fizetős” jogászképzés bevezetése igazságtalan azokkal szemben, akik családjuk rossz anyagi helyzete miatt nem kerülhetnek jogi egyetemre.  Ezt valószínűleg mindenki belátja. Negyedszázados jogi kari oktatói tapasztalatommal állítom azonban, hogy a következmények ennél sokkal összetettebbek és drámaibbak.  Az új rendszerben olyan bírákat, ügyészeket, gyámügyi jogászokat, ügyvédeket és más – emberi sorsokkal foglalkozó – szakembereket fogunk nevelni, akiknek az ehhez szükséges társadalmi ismereteik hiányosak lesznek, mert a szegénységről, a nélkülözésről, a munkanélküliségről még évfolyamtársaik tapasztalatai alapján sem fognak hallani.

I. Az azeri üggyel kapcsolatos újabb kérdések

Az azeri gyilkos kiadása kapcsán kialakult feszült helyzetben a magyar kormány azt hangsúlyozza, hogy mindenben a nemzetközi jog irányadó szabályai szerint jár el. Jogászként nagyon fontosnak tartom, hogy a nyilvánosság – politikai meggyőződéstől függetlenül – világosan ismerje az ügyben irányadó nemzetközi és magyar jogszabályokat. Ezeket ismertettem tegnapi (szeptember 3.) sajtóközleményemben, egyebek között rámutatva, hogy az alapul fekvő nemzetközi egyezmény 12. cikke lehetővé teszi, hogy a „fogadó ország” kegyelemben részesítse az oda átszállított, egy másik részes állam bírósága által szabadságvesztésre ítélt személyt. Az ATV ma reggeli műsorában Jávor Benedek, az LMP képviselője úgy nyilatkozott, hogy Azerbajdzsán a 12. cikkhez olyan tartalmú fenntartást fűzött, amely alapján az azeri államnak Magyarország hozzájárulását kellett volna kérnie ahhoz, hogy Safarovot kegyelemben részesítse. Álláspontom szerint Azerbajdzsán hivatkozott fenntartása nem értelmezhető így. A normaszöveg angolul a következő:

A Jobbik Országos Elnöksége örömmel üdvözli a Fővárosi Bíróság döntését, mellyel tegnap megszüntette a Budaházy György és Szász Endre több mint két éven át törvényellenesen fenntartott előzetes letartóztatását. Így a megaláztatások és jogsértések sorát elszenvedők végre családjukkal lehetnek. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy ehhez az eljáráshoz képest feleannyi idő- és pénzráfordítással, szakmai és emberi erőfeszítéssel már régen rács mögé juttathatták volna Gyurcsányt és társait a 2006-os vérengzések miatt.

A Budaházy és társai elleni eljárás a Gyurcsány-korszak gyalázatos terméke és terhes öröksége, az ilyen eljárásokat mihamarabb meg kell szüntetni, mivel elejétől kezdve a hatalom megfélemlítő politikai koncepciója alapján folyt. Ma már az is világos, hogy csak akkor lehet a múltat teljesen lezárni, ha a 2002-2010 közötti időszak politikai elítéltjeit és üldözötteit közkegyelemben részesítik, a jogsértések felelőseit megbüntetik, és a meghurcoltak teljeskörű jóvátételt kapnak. Követeljük, hogy haladéktalanul távolítsák el azokat, akik a 2006-os megtorló, illetve koncepciós eljárásokban közreműködtek, mivel jelenlétük a felelősségre vonás egyik legfőbb gátja.