Kedves Honfitársaim Magyarországon és szerte Európában!

Ahogy közelednek a 2018. évi országgyűlési választások, úgy erősödik a tömeges bevándorlás veszélyeinek tagadása, illetve jelentéktelenítése a migráció-párti magyar politikai erők részéről. Ne hagyjuk megtéveszteni magunkat! Európai parlamenti képviselőként világosan látom, és szükségesnek tartom megosztani Önökkel a következőket: az Európai Unió egyre növekvő elszántsággal igyekszik Magyarországot rákényszeríteni a migránsok tömeges befogadására. A Nyugat-Európában illetve Észak-, valamint Dél-Európában élők, illetve oda látogatók pontosan tudják és tapasztalják, hogy ez a jelenség hogyan változtatja meg, hogyan rombolja mindennapi életminőségüket. Napról napra romlik a közrend és a közbiztonság, és egyre több területen válik elviselhetetlenül nehézzé az élet. További nehézséget jelent, hogy Németországban és máshol is a szólásszabadságot korlátozó jogszabályokkal és intézkedésekkel „némítják el” azokat, akik őszintén szeretnének beszámolni a migrációval kapcsolatos tapasztalataikról, tiltakozni a jogsértések és az életminőség romlása ellen, illetve segítséget kérni vagy panaszt tenni. Európai parlamenti képviselőként kettős kötelezettséget érzek ezzel összefüggésben. Egyfelől szeretnék mindent megtenni annak érdekében, hogy Magyarország továbbra is kitartson a tömeges migrációt következetesen elutasító, hazánkat megvédő politikája mellett. Szeretnék tehát a magam részéről megtenni mindent annak érdekében, hogy az Európai Unió semmilyen körülmények között ne kényszeríthessen bennünket arra, hogy feladjuk azt a célunkat, hogy Magyarország megmaradjon „magyar-országnak”. Másfelől: élve azzal a lehetőséggel, hogy képviselőként jogom van megszólalni és megosztani a tömeges migrációtól szenvedő európai polgárok tapasztalatait és felháborodását az Unió vezetőivel, célom, hogy ezt ténylegesen meg is tegyem. Nem asszisztálhatok a fájdalmas tapasztalatok elhallgattatásához! Ezért a következő kéréssel és felhívással fordulok azokhoz a honfitársaimhoz, akik külföldön élve vagy tartózkodva tapasztalatokat szereztek a tömeges migráció káros hatásairól. Arra kérem Önöket, hogy írják le mindazt, amit álláspontjuk szerint az Európai Unió döntéshozóinak tudniuk kell arról, hogy hogyan érinti a „befogadó országokban” élő illetve oda látogató európaiakat a tömeges migráció a mindennapokban. Hogyan kénytelenek megváltoztatni szokásaikat, szabad mozgásukat, hogyan befolyásolja a nők illetve a családok biztonságérzetét és életmódját, az iskolák és az oktatás helyzetét a migránsok betelepítése, akár kistelepülésekbe, akár nagyvárosokba. Képviselői munkám kezdete óta vallom, hogy minden jelenséget „valódi emberek valódi történetei” alapján lehet legjobban és legvalósabban megérteni. Ennek érdekében kérem tehát, hogy írják meg történeteiket a tömeges migráció jelenségének valóságával, tényleges tapasztalataikkal kapcsolatban. Ezeket a történeteket - természetesen név nélkül - összegyűjtöm, és felszólalásaimban idézni fogom, illetve írásban is eljuttatom az Európai Unió döntéshozóihoz. Bármilyen furcsa és megrendítő, de a demokrácia és a szabadságjogok bölcsőjében, Európában a valós tapasztalatok megosztása, az ezzel kapcsolatos „segélykiáltások” ma már szinte teljes mértékben tiltottak, és munkahelyek elvesztését, büntetőeljárásokat vagy más káros következményeket vonnak maguk után. Addig kell megszólalnunk, amíg erre egyáltalán lehetőség van! Ebben kérem tehát segítségüket, és azt, hogy történeteiket, tapasztalataikat - akár külföldön élő barátaik, hozzátartozóik biztatásával - küldjék el a  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.  e-mail címemre. Előre is köszönöm! Magyarország történelmi küldetést vállalt és tölt be azzal, hogy hazánkat valamint Európa schengeni határait megvédjük. A visegrádi országokkal és remélhetőleg Ausztriával együtt talán van lehetőségünk arra, hogy megállítsuk, vagy akár visszafordítsuk ezt a romboló folyamatot.

Az elkövetkezendő hetekben videofelvételek felidézésével szeretném bemutatni a tömeges migráció veszélyességének egyes aspektusait. Ez alkalommal azokat a videofelvételeket szeretném ismételten bemutatni, amelyek a migrációs válság kezdetén, 2015 év elején készültek Ásotthalom községben. Ezúton is szeretném kifejezni őszinte elismerésemet Toroczkai László polgármester úrnak, az ásotthalmi mezőőröknek és az ásotthalmi embereknek azért, hogy sorsfordító küldetést töltöttek be a magyar migrációellenes politika kialakításában, hazánk megvédésében. (Szintén szeretnék köszönetet mondani Martonfa lakosságának, akik egy későbbi időszakban hatalmas erőfeszítésekkel és sikeresen tiltakoztak a településükön tervezett „menekülttábor” létesítése ellen, követelve, hogy ehelyett a határok kerüljenek lezárásra.) Két évvel ezelőtt Toroczkai polgármester úr és az ásotthalmiak meghívására a déli határszélen jártam. Az ottani tapasztalataimról készítettünk Almási Lajos kollegámmal dokumentumfilmeket - egyrészt a migránsok beözönléséről, másrészt az ezzel kapcsolatosan rendezett lakossági fórumról. Ezen kívül egy idős asszonnyal készült interjú segítségével mutattuk be, hogy milyen hatással volt az ásotthalmi kiszolgáltatott emberekre a bevándorlás. E tapasztalatok alapján szólaltam fel - a magyar európai parlamenti képviselők közül elsőként - a déli határainkon kialakult tarthatatlan helyzetről. Ezt a felszólalásomat is ismételten bemutatjuk. Mind az öt videofelvétel „újratöltésének” célja: emlékezzünk arra, hogy Magyarország is súlyos veszélyben volt a tömeges migrációt illetően, és ezt a veszélyt a magyar emberek, így különösen az ásotthalmiak határozott fellépésével és a magyar kormányra történt sikeres nyomásgyakorlással lehetett elhárítani. Kérem, tekintsék meg „emlékként” ezeket a videofelvételeket, és érezzék át annak szükségességét, hogy az elért eredményeket, azaz határaink biztonságát és Magyarország migrációtól való mentességét megőrizzük. Kérem, hogy a 2018. évi országgyűlési választásokon minden magyar választópolgár tekintse a döntésénél kiemelt fontosságúnak azt a szempontot, hogy melyik párt által látják biztosítottnak Magyarország határainak, biztonságának és „magyarságának” megvédését, megőrzését. Várom tapasztalataikat megosztó leveleiket, lehetőség szerint 2018. január 15-ig.

Köszönettel és szeretettel:

Morvai Krisztina

Utóirat:

Az „újratöltött” videoanyagok közül néhányat („közkívánatra”) angol nyelvre is lefordítottunk és feliratoztunk.

Videók és linkek:

- általános helyzet a határvidéken

A bevándorlók és a magára hagyott határvidék (Morvai Krisztina ásotthalmi összefoglalója)

Hogyan (nem) őrzik Magyarország államhatárát és az EU schengeni határát?

-lakossági fórum:

(Konyhaablakon kopogtató bevándorló csoportok s egyéb lakossági panaszok Ásotthalmon)

- Migránsok jártak Juci néninél...

-felszólalás:

(Ásotthalmon át fegyveres terroristák is bejuthatnak az EU-ba)

Döbbenetes tapasztalatokat szerzett a Morvai Krisztina EP képviselő által vezetett nemzeti jogvédő (NJSZ) delegáció az Európai Unióhoz való csatlakozásra váró Szerbia állapotáról, ahol "klasszikus" pártállami viszonyok uralkodnak, s a mindennapokban az állami (politikai) önkény, a jogfosztottság, az emberek kiszolgáltatottsága a jellemző. Különösen is sújtja mindez a délvidéki magyarokat. Mi a különbség a jogállam és az önkény, a diktatúra és a demokrácia között? Mit tehetünk annak érdekében, hogy az elszakított magyarok Trianon után is magyarként élhessenek szülőföldjükön, szerte a Kárpát-medencében, tehát Erdélyben (Székelyföldön, Partiumban), Kárpátalján, Felvidéken, Délvidéken is? - ezekre a kérdésekre keresi a választ Dr. Morvai Krisztina jogász, EP képviselő előadásában és a "betiltott" zentai fórum résztvevői hozzászólásaikban. Ajánljuk ezt a felvételt minden elszakított területen élő magyarnak, s azoknak, akik meg szeretnék ismerni és érteni helyzetüket, s felelősséget éreznek jogaikért, méltóságukért, jövőjükért. Mottó: "Magyarország az egységes magyar nemzet eszméjétől vezérelve felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal. (Magyarország Alaptörvénye, D cikk)”

Visszaértünk 4 napos délvidéki jogvédő, monitorozó utunkról, ahol döbbenetes állapotokat és jogsértéseket tapasztaltunk. Hamarosan következik a részletes beszámoló, addig azt a határozatot szeretném megosztani Önökkel, amivel „betiltották” a zentai városházára tervezett fórumunkat. Soha nem gondoltam volna, hogy 25 évvel a rendszerváltás után, egy európai uniós csatlakozásra váró országban ilyen kommunista típusú „döntéshozatal” lehetséges. A nagyterem használatára érvényes szerződésünk volt a zentai városházával – ez egy tipikus polgári jogi szerződés. Ehhez képest minden érdemi indokolás, tény vagy bizonyíték nélkül, egy „államigazgatási határozattal” tiltották be a rendezvényt.

Ez olyan, mintha valaki befizet az önkormányzat menzáján egy hónapra ebédet, majd a jegyző közigazgatási határozattal megtiltja, hogy desszertet ehessen hivatkozva arra, hogy az illető veszélyes a közbiztonságra, ezért nem maradhat sokáig az épületben. Természetesen mi csonkaországi jogászok még csak kibírtuk valahogy ezt a dolgot, de a helybelieknek nap, mint nap kell szembesülniük az önkénnyel, a jogfosztással és a pártállami működésmóddal. Számunkra a „betiltás” csak hasznos volt, így még nagyobb volt az érdeklődés a fórum iránt, amelyet sikeresen megtartottunk egy másik helyen, rengeteg tapasztalatot szerezve (lásd a képen). Hasonló fórumunk volt még Óbecsén és Szabadkán is. Részletesebb beszámoló hamarosan!

Szeretettel:
Krisztina

fotó: Kürti Zoltán

Kedves Honlap-látogatóim!

Veszélyes, megdöbbentő és nemzetközi összehasonlításban szinte példátlan, hogy Magyarországon a magát "demokratikus gondolkodásúnak" illetve baloldalinak nevező közéleti értelmiségiek többsége, a jogásztársadalom jelentős része és a bírói kar számos "szószólója" a vadkapitalista cégvezetők és bankárok s nem az utóbbiaknak kiszolgáltatott emberek mellett áll ki a nagy nyilvánosságot kapó, sokaknak hatalmas szenvedést okozó tragédiák s az ezek alapján indult jogviták kapcsán. E körbe tartozik napjainkban a vörösiszap-katasztrófával összefüggő büntetőeljárás és az úgynevezett "devizahiteles" perek. Úgy tűnik, hogy a "politikailag korrekt" megközelítés mindkét ügyben a profitközpontú döntéshozatal követelése, azaz annak normává tétele, hogy a féktelen haszonszerzés olyan legitim törekvés, amelyet a jognak el kell ismernie és védenie kell. Az, hogy ezekben az ügyekben milyen bírósági döntés születik, meghatározó lesz Magyarország és a magyar emberek jövőjére. Válhatunk olyan "harmadik világbeli" országgá, ahol egy szűk milliomos réteg folyamatos gazdagodása érdekében eszközként, tárgyként használja a kiszolgáltatott, az állam és a jog által védtelenül hagyott emberek tömegeit, veszélyeztetheti testi-lelki egészségüket, pusztíthatja a teremtett természetet, szennyezheti a környezetet, semmibe vehet alapvető biztonsági és munkavédelmi előírásokat, okozhat halált, sérülést, betegségeket, elszegényedést, hajléktalanná válást... Vagy válhatunk olyan országgá, ahol az emberi személy méltósága, élete, biztonsága, az egészséges környezet megóvása a legfontosabb érték, s a jog is ezeket szolgálja. Pénz- és profitközpontú vagy ember- és természetközpontú gondolkodásmód és döntéshozatal? Ha az utóbbit választjuk, meg kell szólítanunk a közvéleményt formálókat, a döntéshozókat, ideértve az igazságszolgáltatást is. Nem egyszer, hanem sokszor. Folyamatosan. Amíg meg nem hallják. Értenünk és terjesztenünk kell, hogy miről is szólnak valójában ezek az ügyek, ezek a "peres eljárások". Ezért szólalok meg sokadszor a vörösiszap-ügyben, ezúttal Kepli Lajos környezetmérnökkel, országgyűlési képviselővel, a vörösiszap-katasztrófát vizsgáló parlamenti bizottság elnökével együtt - segíteni próbálva a tisztánlátást, az ügy megértését. A következő téma a mostanival egy-gyökerű lesz: devizahiteles perek, igazságszolgáltatás, jog előtti egyenlőség (?). S nem felejtkeztem el a kisvállalkozókkal szembeni önkényes hatósági intézkedésekkel összefüggésben ígért "NAV-levélről" sem. Hamarosan azt is közreadom.

Szeretettel
Krisztina

Mitől és miért félnek az elszakított területeken (számos településen ma is többségben élő) magyar emberek? Tisztában vannak-e jogaikkal? Mit kellene tenni jogaik védelmében az "anyaországnak" s saját közösségeiknek? Morvai Krisztina és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat delegációja 2016 telén Felvidéken járt, előtte Erdélybe látogattak. A tapasztalatokat összegző előadások közül a dunaszerdahelyi fórumon elhangozott tekinthető meg ezen a felvételen. Örömhír, hogy a jogvédők felhívására felvidéki aktivisták máris megkezdték a jogszabályokban rögzített nyelvi jogok településről településre történő követelését, a vonatkozó törvényhelyekre utaló beadványok formájában.