Címlap Országjárás


Országjárás

Pártállam, önkény, diktatúra! Morvai "betiltott" délvidéki fórumának videofelvétele - nem csak Délvidékről... (Videóval)

E-mail Nyomtatás PDF
FacebookIWIWTwitterMyspace bookmarkSatartlapvipstart.huBlogter.huDiggLinkter.huUrlGuru.huDel.icio.usGoogle bookmark


Döbbenetes tapasztalatokat szerzett a Morvai Krisztina EP képviselő által vezetett nemzeti jogvédő (NJSZ) delegáció az Európai Unióhoz való csatlakozásra váró Szerbia állapotáról, ahol "klasszikus" pártállami viszonyok uralkodnak, s a mindennapokban az állami (politikai) önkény, a jogfosztottság, az emberek kiszolgáltatottsága a jellemző. Különösen is sújtja mindez a délvidéki magyarokat. Mi a különbség a jogállam és az önkény, a diktatúra és a demokrácia között? Mit tehetünk annak érdekében, hogy az elszakított magyarok Trianon után is magyarként élhessenek szülőföldjükön, szerte a Kárpát-medencében, tehát Erdélyben (Székelyföldön, Partiumban), Kárpátalján, Felvidéken, Délvidéken is? - ezekre a kérdésekre keresi a választ Dr. Morvai Krisztina jogász, EP képviselő előadásában és a "betiltott" zentai fórum résztvevői hozzászólásaikban. Ajánljuk ezt a felvételt minden elszakított területen élő magyarnak, s azoknak, akik meg szeretnék ismerni és érteni helyzetüket, s felelősséget éreznek jogaikért, méltóságukért, jövőjükért. Mottó: "Magyarország az egységes magyar nemzet eszméjétől vezérelve felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal. (Magyarország Alaptörvénye, D cikk)”

 

Hiába tiltották be délvidéki fórumunkat – nagy sikerrel megtartottuk!

E-mail Nyomtatás PDF
FacebookIWIWTwitterMyspace bookmarkSatartlapvipstart.huBlogter.huDiggLinkter.huUrlGuru.huDel.icio.usGoogle bookmark


Visszaértünk 4 napos délvidéki jogvédő, monitorozó utunkról, ahol döbbenetes állapotokat és jogsértéseket tapasztaltunk. Hamarosan következik a részletes beszámoló, addig azt a határozatot szeretném megosztani Önökkel, amivel „betiltották” a zentai városházára tervezett fórumunkat. Soha nem gondoltam volna, hogy 25 évvel a rendszerváltás után, egy európai uniós csatlakozásra váró országban ilyen kommunista típusú „döntéshozatal” lehetséges. A nagyterem használatára érvényes szerződésünk volt a zentai városházával – ez egy tipikus polgári jogi szerződés. Ehhez képest minden érdemi indokolás, tény vagy bizonyíték nélkül, egy „államigazgatási határozattal” tiltották be a rendezvényt.

Ez olyan, mintha valaki befizet az önkormányzat menzáján egy hónapra ebédet, majd a jegyző közigazgatási határozattal megtiltja, hogy desszertet ehessen hivatkozva arra, hogy az illető veszélyes a közbiztonságra, ezért nem maradhat sokáig az épületben. Természetesen mi csonkaországi jogászok még csak kibírtuk valahogy ezt a dolgot, de a helybelieknek nap, mint nap kell szembesülniük az önkénnyel, a jogfosztással és a pártállami működésmóddal. Számunkra a „betiltás” csak hasznos volt, így még nagyobb volt az érdeklődés a fórum iránt, amelyet sikeresen megtartottunk egy másik helyen, rengeteg tapasztalatot szerezve (lásd a képen). Hasonló fórumunk volt még Óbecsén és Szabadkán is. Részletesebb beszámoló hamarosan!

Szeretettel:
Krisztina

fotó: Kürti Zoltán

 

Devizahiteles perek és vörösiszap-ügy − mi a közös? (Videóval)

E-mail Nyomtatás PDF
FacebookIWIWTwitterMyspace bookmarkSatartlapvipstart.huBlogter.huDiggLinkter.huUrlGuru.huDel.icio.usGoogle bookmark


Kedves Honlap-látogatóim!

Veszélyes, megdöbbentő és nemzetközi összehasonlításban szinte példátlan, hogy Magyarországon a magát "demokratikus gondolkodásúnak" illetve baloldalinak nevező közéleti értelmiségiek többsége, a jogásztársadalom jelentős része és a bírói kar számos "szószólója" a vadkapitalista cégvezetők és bankárok s nem az utóbbiaknak kiszolgáltatott emberek mellett áll ki a nagy nyilvánosságot kapó, sokaknak hatalmas szenvedést okozó tragédiák s az ezek alapján indult jogviták kapcsán. E körbe tartozik napjainkban a vörösiszap-katasztrófával összefüggő büntetőeljárás és az úgynevezett "devizahiteles" perek. Úgy tűnik, hogy a "politikailag korrekt" megközelítés mindkét ügyben a profitközpontú döntéshozatal követelése, azaz annak normává tétele, hogy a féktelen haszonszerzés olyan legitim törekvés, amelyet a jognak el kell ismernie és védenie kell. Az, hogy ezekben az ügyekben milyen bírósági döntés születik, meghatározó lesz Magyarország és a magyar emberek jövőjére. Válhatunk olyan "harmadik világbeli" országgá, ahol egy szűk milliomos réteg folyamatos gazdagodása érdekében eszközként, tárgyként használja a kiszolgáltatott, az állam és a jog által védtelenül hagyott emberek tömegeit, veszélyeztetheti testi-lelki egészségüket, pusztíthatja a teremtett természetet, szennyezheti a környezetet, semmibe vehet alapvető biztonsági és munkavédelmi előírásokat, okozhat halált, sérülést, betegségeket, elszegényedést, hajléktalanná válást... Vagy válhatunk olyan országgá, ahol az emberi személy méltósága, élete, biztonsága, az egészséges környezet megóvása a legfontosabb érték, s a jog is ezeket szolgálja. Pénz- és profitközpontú vagy ember- és természetközpontú gondolkodásmód és döntéshozatal? Ha az utóbbit választjuk, meg kell szólítanunk a közvéleményt formálókat, a döntéshozókat, ideértve az igazságszolgáltatást is. Nem egyszer, hanem sokszor. Folyamatosan. Amíg meg nem hallják. Értenünk és terjesztenünk kell, hogy miről is szólnak valójában ezek az ügyek, ezek a "peres eljárások". Ezért szólalok meg sokadszor a vörösiszap-ügyben, ezúttal Kepli Lajos környezetmérnökkel, országgyűlési képviselővel, a vörösiszap-katasztrófát vizsgáló parlamenti bizottság elnökével együtt - segíteni próbálva a tisztánlátást, az ügy megértését. A következő téma a mostanival egy-gyökerű lesz: devizahiteles perek, igazságszolgáltatás, jog előtti egyenlőség (?). S nem felejtkeztem el a kisvállalkozókkal szembeni önkényes hatósági intézkedésekkel összefüggésben ígért "NAV-levélről" sem. Hamarosan azt is közreadom.

Szeretettel
Krisztina

 

Féljenek-e a felvidéki és más elszakított magyarok? Amit jogainkról minden magyarnak tudni kell! Morvai előadása (Videóval)

E-mail Nyomtatás PDF
FacebookIWIWTwitterMyspace bookmarkSatartlapvipstart.huBlogter.huDiggLinkter.huUrlGuru.huDel.icio.usGoogle bookmark


Mitől és miért félnek az elszakított területeken (számos településen ma is többségben élő) magyar emberek? Tisztában vannak-e jogaikkal? Mit kellene tenni jogaik védelmében az "anyaországnak" s saját közösségeiknek? Morvai Krisztina és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat delegációja 2016 telén Felvidéken járt, előtte Erdélybe látogattak. A tapasztalatokat összegző előadások közül a dunaszerdahelyi fórumon elhangozott tekinthető meg ezen a felvételen. Örömhír, hogy a jogvédők felhívására felvidéki aktivisták máris megkezdték a jogszabályokban rögzített nyelvi jogok településről településre történő követelését, a vonatkozó törvényhelyekre utaló beadványok formájában.

 

Kedves Honlap Látogatóim!

E-mail Nyomtatás PDF
FacebookIWIWTwitterMyspace bookmarkSatartlapvipstart.huBlogter.huDiggLinkter.huUrlGuru.huDel.icio.usGoogle bookmark


Ezen a héten ismét elszakított magyar területre indulok, ezúttal Felvidékre. Ismét a Nemzeti Jogvédő Szolgálattal rendezünk közös jogvédő, monitorozó utat. (Itt ragadom meg az alkalmat: egyre többen kérdezgetnek levélben vagy Facebook kommentben a Jobbikkal való kapcsolatomról. Engem 2009-ben elsősorban jogvédőként, jogászként jelöltek európai parlamenti képviselőnek, ebben a minőségemben kapcsolódtam be a közéletbe, és most is elsődlegesen jogvédőnek tartom magam. Mindennél fontosabb számomra az emberi méltóságért vívott harc, a jogfosztottság elleni és az igazságért való küzdelem. Egyelőre ennyit. :) Visszatérve: éppúgy, mint a tavaszi nagyon sikeres erdélyi, partiumi jogvédő, monitorozó utunknak, ennek az utazásnak is több célja van. Elsősorban szeretnénk személyesen és közvetlenül meggyőződni a felvidéki magyarok helyzetéről, különös tekintettel az egyéni és kollektív emberi jogaikra. (Ideértve a nyelvhasználat kérdését, utcanévtáblák, helységnévtáblák, intézményekben történő nyelvhasználat, stb.) Hasonlóan, mint ahogyan Erdélyben tettük, itt is el fogunk látogatni bíróságokra, más hatóságokhoz, és ellenőrizzük, hogy vajon vannak-e magyar nyelvű feliratok, magyar nyelvű formanyomtatványok, milyen nyelven folynak a bírósági, illetve hatósági tárgyalások, stb. Konzultálunk jogász kollegákkal és fórumainkon lehetőségünk lesz meghallgatni a felvidéki emberek széles körét. Négyszemközti találkozóink is lesznek, amelyek oka nem valamiféle „titokzatosság”, hanem az, hogy sajnos sok, elszakított területen élő magyar ember nem meri vállalni azt, hogy egy nyilvános fórumon mondja el az őt érő jogfosztásokat. Az így összegyűjtött információt még a Szlovák Elnökség ideje alatt, és persze azt követően is, európai parlamenti képviselői minőségemben felhasználom, az illetékes biztosoknak, illetőleg a Szlovák Elnökségnek írandó írásbeli kérdés, illetőleg felszólalások formájában, és minden más egyéb lehetőséget kihasználva. Azt, hogy mennyire sokféle hatása lehet egy-egy ilyen látogatásnak, azt az erdélyi példából is láthatjuk. Talán emlékeznek a Beke István és Szőcs Zoltán ügyében készült megrázó összeállításunkra, amelynek nyomán több írásbeli kérdést szegeztem az illetékes EU-s biztosnak és több felszólalásom is volt, valamint az interneten történő nyilvánosságra-hozatal is egyértelműen okozati összefüggésben volt azzal, hogy a székely hazafiak elleni állami terror mérséklődött, és immáron szabadlábon védekezhetnek. Sokféle formában próbáljuk tehát az elszakított területeken élő testvéreink jogait védeni. Önmagában a nyilvánosság ereje is nagy. Fontos - és viszonylag újszerű az elszakított területek, nemzeti közösségek helyzetének megközelítésében - az emberi jogi szemlélet. Ennek lényege, hogy nem politikai szívességek megadásáról vagy megvonásáról van szó, hanem alapvető emberi jogokról, mint amilyen a nemzeti önrendelkezés joga. (Ennek egyik megnyilvánulási formája az autonómia, de beszélhetünk önkormányzatiságról, önigazgatásról stb., ezek kollektív emberi jogként értelmezhetőek, és vannak egyéni jogok, mint a politikai szabadságjogok. Ez utóbbiak elengedhetetlenek ahhoz, hogy például az autonómia-törekvéseiket vagy egyéb nemzeti törekvéseiket az őshonos közösséghez tartozó magyarok megfogalmazhassák. Hiszen ha például tüntetőket letartóztatnak, vagy a véleménynyilvánítási szabadságot cenzúrával és más módon korlátozzák ezen a téren, akkor nem csoda, hogy nem akar, és nem mer valódi közösségként, magyarként élni a magyarság szülőföldjén.) Gaudi-Nagy Tamással és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat többi jogászával együtt előadásokat fogunk tartani a három helyszínen, az őshonos nemzeti közösségeket („kisebbségeket”) megillető egyéni és kollektív jogokról, az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Unió dokumentumai és zsinórmércéi alapján. Célunk tehát egyfelől a jogi helyzetről való tájékozódás, másrészről pedig a jogi normákról való tájékoztatás-adás. Szeretettel hívjuk és várjuk mind a sajtó (média) munkatársait, mind pedig a kedves érdeklődő felvidéki és csonkaországi magyarokat az ittlévő plakáton szereplő fórumok bármelyikére.

Szeretettel:
Krisztina

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>
1. oldal / 14

facebook




Küldetésben

A 2009-es EP- választások után egy teljesen új hang kerülhetett az európai törvényhozásba a jobbikos képviselők megjelenésével. A filmből az Európai Parlamentben végzett munkámat, küzdelmemet ismerhetik meg kicsit közelebbről.

Megtekintés LightBoxban

A Budaházy-film

Ez a film, amelyet munkatársaimmal együtt készítettünk, Budaházy György harcait mutatja be az elmúlt nyolc év diktatúrája ellen. A filmből világos: sokaknak elemi érdeke, hogy Gyuri minél tovább börtönben - és "nyugton"- maradjon.

Megtekintés LightBoxban

Magyar Guantanamo?

Aligha gondolná valaki, hogy a XXI. században Magyarországon, egy EU-tagállamban ugyanolyan módszerekkel folytathatnak büntetőeljárásokat "másként gondolkodó" ellenzékiekkel - így Budaházy-ékkal - szemben, mint az ötvenes években.

Megtekintés LightBoxban