Morvai Krisztina

Nagy örömmel üdvözlöm Budaházy György és ügyvédei kitartó harcainak újabb sikerét, a Kúria felmentő ítéletét a hazafi ellen "alkotmányos rend erőszakos megdöntése" miatt folyamatban volt büntetőügyben. Jogtörténeti jelentőségűnek tartom azt a tényt, hogy Budaházy blog bejegyzései, amelyekben a szemkilövető Gyurcsány kormánnyal szembeni határozott és bátor ellenállásra bíztatott nem minősülnek bűncselekménynek - szemben a jogerős ítélet jogsértő megállapításával. Szégyenletesnek tartom ugyanakkor, hogy az ügyészség két évvel a kormányváltás után is körömszakadtáig ragaszkodott a bűnösség megállapításához, mintegy azt üzenve a magyar embereknek, hogy az esetleges jövőbeni hibbant Nérók terrorját meghunyászkodva kell eltűrnünk.

Egyre több magyar ember hagyja el hazáját szinte gazdasági menekültként, mivel Magyarországon nem talál munkalehetőséget, illetve tisztességes munkából nem tud megélni. A "munkaerő szabad áramlása" az Európai Unió ünnepelt alapelve, így alapvető jogként kezelik a migrációhoz, a szülőhazából való elvándorláshoz való jogot, s semmiféle problémát nem látnak abban, hogy a nyomorúságos helyzetbe juttatott tagállamok polgárai otthonuktól, családjuktól, közösségeiktől távol kénytelenek szerencsét próbálni, hasonlóan a harmadik világbeli helyzethez.

Sok jel mutat arra, hogy a külföldi munkavállalás - szemben számos politikus meggyőződésével - gyakran nem valódi szabad döntés s nem "érdekes kaland", átmeneti hasznos tapasztalatszerzés.  Emberi jogokkal foglalkozó jogászként és politikusként úgy gondolom, hogy alapvető jogként kellene definiálni az embereknek a szülőföldjükön, illetve hazájukban való boldogulásának jogát.  Ez az államok számára, mint minden alapvető jog kötelezettséget keletkeztetne, mégpedig arra, hogy a gazdasággal, a költségvetéssel, a munkahelyteremtéssel, s az emberek alapvető szükségleteinek kielégítéséhez kapcsolódó minden más kérdéskörrel összefüggésben e szempont figyelembevételével alakítsák stratégiáikat, hozzák meg döntéseiket.

Az állam nem kalkulálhat úgy, hogy "nem baj, ha nincs munka és nincs megélhetés Magyarországon, a munkaerő szabad áramlására és az egységes piacra is tekintettel az emberek úgyis elmehetnek külföldre." Ez a szemléletmód egyébként tökéletesen tükrözi azt a szélsőséges liberális, teljesen individualista emberképet, amelyben az atomizált, mindenkitől független egyén nem tartozik közösséghez, nem tartozik nemzethez, nem ragaszkodik nyelvéhez, múltjához, hagyományaihoz, hanem egyik napról a másikra - a "piac igényeinek megfelelően" - képes a világ más pontján új életet kezdeni, gyökereit könnyedén feltépve,rokoni és más emberi kapcsolatait megszakítva vagy meglazítva. Képviselőként úgy gondolom, hogy politikai és jogi álláspontomat valódi emberek valódi élethelyzeteit megismerve tudom kialakítani, s az ő valós igényeik képviselete a feladatom. Ezért döntöttem úgy, hogy kutatást kezdek a Magyarországról gazdasági okokból külföldre távozott emberek élethelyzetének jobb megismerésére.

A mai napon felszólaltam a plenáris ülésen "Az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője" címet viselő vitában a magyar munkavállalókat érintő durva és sorozatos jogsértések kivizsgálását követelve.

A mai napon országos mozgalmat és pályázatot hirdetek a következő címmel: „Méltóságunk védelmében vendégségbe hívjuk köztársasági elnökünket, állami és egyházi vezetőinket!"

Áder János köztársasági elnök tegnap látogatást tett Schweitzer József főrabbi úrnál, akit a hírek szerint az utcán szóbeli inzultus ért.  Ugyanezen jogsértés miatt sorra adnak ki tiltakozó közleményeket a kormány és a történelmi egyházak vezetői is. Úgy tűnik, korszakváltás következett be: mostantól Magyarország vezetői nem nézik tétlenül a magyar állampolgárokkal szembeni jogsértő, illetve az emberi méltóságot sértő magatartásokat.  Európai parlamenti képviselőként és jogvédőként nagyon fontosnak tartom, hogy e kezdeményezés ne torpanjon meg, s véletlenül se korlátozódjon Schweitzer főrabbi méltóságának védelmére. Az alábbi nyílt levélben kértem fel Köztársasági Elnök urat arra, hogy a magyar állampolgárok jogfosztottságának, méltóságuk megsértésének felmérésére, megismerésére irányuló látogatásait a legszélesebb körben folytassa például multi cégeknél 80 ezer forintért dolgozó munkásemberek, továbbá három műszakos ápolónők, jogfosztott kisgazdák, a bűnözésnek kiszolgáltatott vidéki emberek, devizaadósok, illetve az elszakított területeken élő jogsértett magyarok személyes meglátogatásával. Ezúton hívok fel minden olyan magyar állampolgárt, aki eddig úgy érezte, hogy az állami és egyházi vezetők nem érdeklődtek jogfosztottsága iránt, nem védték megfelelően az emberi méltóságát,hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz, s részletes levélben bemutatva életüket hívják meg a köztársasági elnök urat, s kíséretében a kormány valamint a történelmi egyházak vezető képviselőit személyes látogatásra, beszélgetésre, ismerkedésre, jogvédelmük megszervezésére.  Kérem, hogy a meghívólevelek másolatát a pályázaton részt venni kívánó magánszemélyek,családok, illetve közösségek küldjék  el email címemre: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

A magyar emberek jogfosztottságáról, annak megnyilvánulási formáiról a leginkább alapos, a politikusok és egyházi vezetők számára leginkább felvilágosító erejű tájékoztatások, meghívólevelek beküldői között háromnapos brüsszeli utazásokat, illetve 10 db, egy éves Barikád hetilap előfizetést sorsolunk ki.  Az arra vállalkozókkal dokumentumfilm forgatását is tervezem, amelynek ideiglenes címe: Jogfosztottan az Európai Unióban. A filmet minden magyar politikusnak, állami és egyházi vezetőnek el fogom juttatni, addig is, amíg személyes látogatásaikkal a magyar emberek valós élethelyzetével nem lesz módjuk a legteljesebb körben megismerkedni.  Kérem, hogy ezt a pályázati felhívást és Köztársasági Elnök úrnak írt nyílt  levelemet minél több érintett magyar állampolgárnak juttassák el!

Köszönettel és tisztelettel:
Morvai Krisztina
EP képviselő

2012. június 7.

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

Mindenekelőtt megkésve, de szeretettel gratulálok államfővé választásához - úgy is, mint volt brüsszeli képviselőtársa -, s minden jót kívánok munkájához.

A Schweitzer főrabbi úr utcai, szóbeli megsértésével kapcsolatban kiadott közleményével, illetve a megsértett főrabbi személyes államfői meglátogatásával összefüggésben szeretném néhány gondolatomat megosztani Önnel. Tájékoztatni szeretném arról is, hogy a megsértett magyar állampolgárok meglátogatásával, megvigasztalásával és helyzetük orvoslásával kapcsolatos kiváló és igen időszerű államfői kezdeményezését jómagam egy országos mozgalom meghirdetésével támogatom.

Szégyenkezve vallom be: először meghökkentem, sőt felháborodtam azon, hogy a kormány, a történelmi egyházak vezetői, s Ön, mint Magyarország köztársasági elnöke szinte egymással versengve adnak ki közleményeket amiatt, hogy egy idős közszereplőt valaki az utcán szóban inzultált. Mi több, Ön személyes látogatást is tett a főrabbinál meghallgatva és megnyugtatva őt.   Első, s meggondolatlan reakcióként mindezt durva aránytévesztésnek éreztem egy olyan országban, ahol emberek százezrei élnek folyamatos és durva megaláztatások közepette, részben a szegénység, részben a közbiztonság teljes hiánya, részben más olyan okok miatt, amelyekkel szemben mind az állami, mind az egyházi vezetők ez idáig szinte teljes közömbösséget mutattak.  

Nagy öröm volt számomra, amikor rájöttem: pont ez az a közömbösség, amelynek ezennel vége szakadt! Köztársasági elnök úr, valamint a Kormány és a katolikus,református, valamint az evangélikus egyház vezetői nem tűrik tovább szó nélkül mindazt a megalázottságot és jogfosztottságot, amelyet a magyar állampolgárok saját hazájukban nap, mint nap elszenvednek.  Vége a politikusok és az egyházi vezetők eddigi közömbösségének, eljött hát végre a jogvédelem, a határozott szavak, s reméljük a tettek ideje!  Külön örülök annak, hogy a szemléletváltás részeként Köztársasági Elnök úr megkezdte a megalázott emberek személyes meglátogatását, nehézségeik meghallgatását, s úgy döntött, hogy a bensőséges hangú találkozókat követően biztatást, gyógyírt ad az érintett állampolgároknak, s az egész társadalmat mozgósítja annak érdekében, hogy minden honfitársunk emberi méltósága védelmet kapjon.  Javaslom, hogy a hasonló célokat maguk elé tűző kormányzati vezetőket és a tegnap szintén Önnel együtt tiltakozó egyházi vezetőket is vigye magával Köztársasági Elnök úr ezekre a látogatásokra, hadd tapasztalják meg ők is, mit jelent a megsértett emberi méltóság, s hadd egyesítsék erőiket a megsértett emberi méltóság helyreállítására Magyarországon. Én magam két módon szeretném segíteni az Ön kiváló kezdeményezését. Az egyik: országos mozgalmat indítok azzal a címmel, hogy „Méltóságunk védelmében vendégségbe hívjuk köztársasági elnökünket, állami és egyházi vezetőinket!”. Ennek során megtaposott méltóságú emberek, családok, közösségek hívhatnák meg Önt és jogvédő társait személyes látogatásra, tapasztalataik és életük bemutatására, a tegnapi főrabbi látogatás mintájára.  Felhívásban biztatom a magyar embereket az Önök meghívására, s a legjobb, legmeggyőzőbb meghívólevelek íróit háromnapos brüsszeli látogatásra hívom, ahol az emberi méltóság magyarországi helyzetével kapcsolatosan nyilvános kerekasztal beszélgetést szervezek részvételükkel.
A másik mód, ahogy Köztársasági Elnök úr új kezdeményezését, jogvédő programját támogatni szeretném, azaz, hogy ötleteket adok Önnek, saját országjárásaim tapasztalatai alapján arra, kiket látogasson meg most kezdődött jogvédő programja részeként a bekapcsolódó egyházi és kormányzati vezetőkkel együtt. Íme, néhány ötlet:

1. A (többnyire) külföldi tulajdonú összeszerelő üzemekben bérrabszolga sorban dolgozó magyar kétkezi munkásokat, akik szinte minden munkajogi védelem nélkül, havi 70-80 ezer forintért dolgoznak, folyamatos megalázottságban.

2. Azokat a magyar kisgazdákat, illetve kerttulajdonosokat, akik részben a beáramló külföldi élelmiszer hatására, illetve a felvásárlók pimaszsága miatt, részben a folyamatos termény és jószáglopások miatt kénytelenek felhagyni a gazdálkodással.

3. Azokat a kisvállalkozókat, akik úgy érzik, hogy saját államuktól semmiféle támogatást nem kapnak (szemben a külföldi cégekkel), viszont egyre több teher van rajtuk, s az elszegényedés miatt egyre nehezebb számukra termékeik, szolgáltatásaik értékesítése.

4. Azon munkavállalókat, közalkalmazottakat, akik 80-120 ezer forintos bérért (azaz az Európai Unióban 400-450 eurós havi bérért) tanítják gyerekeinket, illetve orvosként, ápolóként gyógyítják a betegeket. (Mit is jelent az, hogy az EU egyenrangú, egyenjogú tagállama vagyunk?)

5. Az otthonukból kilakoltatottakat, illetve nap, mint nap ettől reszketőket,akik a állami asszisztencia mellett lezajlott devizahitelezéssel összefüggő becsapás, illetve az állásuk elvesztése, vagy más okból történt elszegényedésük miatt nem tudták törleszteni tartozásukat.

6. A folyamatosan a bűnözéstől rettegőket, illetve a tömegesen előforduló vagyon elleni, garázda jellegű, illetve erőszakos bűncselekmények elszenvedőit, akik úgy érzik, teljesen magukra hagyja őket az állam.

7.  Az éhező gyerekeket, akik egy európai országban alig várják a hétfőt, hogy az iskolában végre élelemhez jussanak.

8.  Olyan nőket, akiket számos ok miatt sokszor különösen is érint az elszegényedés, munkanélkülivé válás ténye vagy réme.

9.  Betegeket, fogyatékkal élőket, akik szintén egyre inkább kiszolgáltatottnak és megalázottnak érzik magukat.

10. Az elszakított területeken élő magyar testvéreinket, akik a jogfosztottság számos különböző formáját szenvedik el, s akik ugyanúgy megérdemelnék az anyaország védhatalmi, jogvédő fellépését, mint például a dél-tiroliak. (Az ő rendszeres meglátogatásuk és a velük való rendszeres tájékozódó beszélgetés talán a történelmi egyházak vezetőit is meggyőzné arról, hogy a trianoni gyásznapon történő harangozás legalább annyira elvárható tőlük, mint a főrabbi méltóságának védelmezése).

Kedves Köztársasági  Elnök úr, folytathatnám a sort.   Most azonban minden jel arra mutat: új korszak kezdődött el a magyar állami vezetők és az állampolgárok közötti kapcsolat történetében. A  tegnapi Schweitzer üggyel történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk, s véget ért az állam (valamint a történelmi egyházak vezetőinek) sokat szidott közömbössége, áruló hozzáállása. Most, ebben az új korszakban – főként az érintett emberek személyes meglátogatása és meghallgatása eredményeként -  Ön is megtapasztalja majd, milyen sokan szenvednek még Schweitzer főrabbin kívül –tán’ még nála is jóval súlyosabb mértékben  - itt Európa közepén származásuk miatt folyamatos megalázottságtól, sérelmektől, fájdalmaktól. Mert magyarok.

Emeljük fel a fejünket és vegyük vissza a Hazánkat!
Isten óvja és vezesse Magyarországot!

Tisztelettel:
Dr. Morvai Krisztina jogvédő
EP képviselő

Nyílt levél Gyöngyös polgármesterének és jegyző asszonyának

Tisztelt Faragó László Úr, Gyöngyös Polgármestere! Tisztelt Dr. Kozma Katalin Jegyző Asszony!

A cigány-magyar együttélést tanulmányozó országjárásom részeként a múlt hónapban Gyöngyös Duranda városrészében jártam. Sajnálattal állapítottam meg, hogy az ott tapasztalható állapotok összeegyeztethetetlenek azzal a ténnyel, hogy Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja, ezzel szemben inkább a harmadik világra, Afrika, India legnyomorúságosabb vidékeire emlékeztettek a látottak. Hangsúlyoznom kell, hogy e körülmények jól érzékelhetően nem elsősorban a szegénységgel, hanem a helyi lakosság egyes csoportjainak kirívó igénytelenségével, a hatóság részéről intézkedés és  szankciók nélkül maradó jogsértő magatartásával függenek össze.  Különösen megdöbbentő, s álláspontom szerint azonnali intézkedést igénylő volt egyfelől a mindent elborító szemét, hulladék jelenléte, másfelől a tisztességes és jogkövető, sokszor idős lakosok folyamatos fenyegetettsége a bűncselekményektől, szabálysértésektől, így a sokszor gyermekkorú elkövetők garázda jellegű illetve vagyon elleni cselekményeitől. Hasonlóan aggasztó az elhagyott és balesetveszélyes, erősen szennyezett, hulladéklerakóként használt, s így patkányoknak is "otthont adó" házak léte, amely szintén azonnali intézkedést kíván. Az egészségre és az általános közérzetre is veszélyes, kirívó szennyezettség, a bűncselekmények és szabálysértések miatti megfélemlítettség, továbbá az elhagyott házak balesetveszélyes, s fertőzéseket, betegségeket is terjesztő állapota több vonatkozásban is durván sérti a városrész jogkövető lakóinak emberi jogait. Mint európai parlamenti képviselő arra kérem Polgármester urat és Jegyző asszonyt, hogy a lehető legrövidebb időn belül látogassanak el a Duranda városrészbe, személyesen is tekintsék meg a helyszínen készült filmfelvételen tapasztalható állapotokat és a vonatkozó jogszabályok és helyi rendeletek alkalmazásával azonnal hozzák meg a szükséges intézkedéseket. Ezekre vonatkozóan hasznos tanácsokat fogalmazott meg a helyszínen velem lévő és a cigány-magyar együttélés nehézségeinek, a hasonló jogsértéseknek a felszámolásában nagy tapasztalatokkal bíró Dr. Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármester. (Orosz polgármester úr a filmfelvételen nyilatkozik az egyes jogsértő és közösségellenes jelenségek megoldási lehetőségeiről. A filmfelvételt néhány napon belül továbbítjuk Önöknek.)

Krisztina meghívására és a magyar nemzeti kisebbségek európai érdekképviseleti irodája (HUNINEU) szervezésében, 2012. május 8-a és 12-e között Brüsszelbe látogattak Böjte Csaba erdélyi gyermekotthonainak ifjú focistái, hogy megmérkőzzenek az RSC Anderlecht korosztályos futballcsapatával (a HUNINEU négynyelvű kiadványa a programra vonatkozóan). Csaba testvér dévai központtal működő Szent Ferenc Alapítványa sanyarú körülmények között élő erdélyi gyermekeket karol fel, iskolákat és bentlakásos kollégiumokat működtet, ezek az intézmények eddig összesen több mint 2300 gyermek számára nyújtottak már segítséget (www.devaigyerekek.hu). Böjte Csaba számos hazai elismerés mellett, tavaly megkapta az Európai Parlament Európai Polgár Díját is.

Közös kép Morvai Krisztina EP képviselővel az Európai Parlament látogatói halljában