„A vasfüggöny mögött eltöltött 40 év alatt elegünk lett a diktátumokból. Magyarországot és Lengyelországot számos jogtalan és igaztalan támadás érte az Európai Unió intézményei részéről a közelmúltban...” - idézte a magyar Országgyűlés 2/2018. (II. 21.) számú határozatát a Lengyelország melletti kiállásról Brüsszel nyomásgyakorlásával szemben, Morvai Krisztina az Európai Parlament „Lengyelország-vitájában.” Mint ismeretes, Lengyelországgal szemben az Európai Unió - történetében első ízben - bevetette az„atombombát”, azaz az ún. 7. cikkelyt. A Lengyelországban elkövetett „súlyos jogsértésekkel” kapcsolatos végleges, elfogadott jelentést itt olvashatják.
(Mint mindenki számára egyértelmű: a kirívó súlyú jogsértés lényege, hogy az alkotmánybírákkal illetve bírósági vezetőkkel kapcsolatos kinevezési gyakorlatot kifogásolja az Európai Unió.)
Morvai Krisztina felszólalása után pedig jeleneteket láthatnak abból, ahogy a spanyol rendőrség véresre ver közel 800 embert a katalóniai választások idején. Kérem, hogy mindenki tegye a szívére kezét, és döntse el: melyiket tartja súlyosabb jogsértésnek? Ezek után mindenki gondolkodjon el azon, vajon mi az oka annak, hogy Spanyolországgal szemben semmilyen formában nem lépett fel az Európai Unió, Lengyelországgal szemben pedig bedobták az „atombombát.” Emlékezzünk arra is: Magyarországgal szemben is ugyanezt a „jogsértési” eljárást tették folyamatba. A kérdés immáron csak az: meddig tűrjük a diszkriminációt és a megaláztatásokat?
Ez a film, amelyet munkatársaimmal együtt készítettünk, Budaházy György harcait mutatja be az elmúlt nyolc év diktatúrája ellen. A filmből világos: sokaknak elemi érdeke, hogy Gyuri minél tovább börtönben - és "nyugton"- maradjon.
Aligha gondolná valaki, hogy a XXI. században Magyarországon, egy EU-tagállamban ugyanolyan módszerekkel folytathatnak büntetőeljárásokat "másként gondolkodó" ellenzékiekkel - így Budaházy-ékkal - szemben, mint az ötvenes években.