Morvai Krisztina

Tisztelt Szepessy Zsolt Polgármester Úr!

Köszönettel vettem és érdeklődéssel olvastam a szociális kártya bevezetésének tervéről szóló tájékoztatását. Az elképzeléssel - amely szerint a szociális segélyeket a továbbiakban a jogosultak nem költhetnék alkoholra, cigarettára, játéktermezésre és más luxuskiadásokra –  teljes mértékben egyetértek, ezért azt a magam részéről támogatom s bízom a mielőbbi megvalósításban. Engedjen meg néhány kiegészítő érvet, megjegyzést.

Jogászként hosszú éveken át volt szakterületem a gyermeki jogok kérdésköre, egyebek mellett a gyermekbántalmazás és a gyermekekkel szembeni rossz bánásmód, így az elhanyagolás jelenségei. A kutatásaim, az általam látott és vizsgált tragikus esetek tapasztalatai megerősítettek abban a kikristályosodott nemzetközi jogelvben, hogy az államnak adott esetben magától a szülőtől is meg kell védenie a gyermeket, amikor-is a szülő a gyermek érdekeit semmibe véve, azzal ellentétesen jár el.

A gyermek jogai és érdekei ilyenkor nemcsak lehetővé, de egyenesen kötelezővé teszik az állam számára, hogy minden lehetséges eszközzel beavatkozzon a felelőtlen szülőknek kiszolgáltatott gyermek oldalán. Amennyiben például a szülők nem járatják iskolába gyermeküket, az államnak - helyes értelmezés szerint - nem csupán joga, de kötelessége is, hogy a szülőket hatósági úton, minden lehetséges eszközzel kötelezze a gyermek taníttatására. Amikor a szülők - felelőtlenségük révén - a gyermek anyagi jellegű szükségleteit elhanyagolják, így például a gyermeket éheztetik, vagy nem megfelelően táplálják, gyógykezelését, gyógyszerelését nem biztosítják, iskolai felszereléséről nem gondosodnak, az államnak kötelessége olyan intézkedéseket tenni, amellyel a helyzetet orvosolja, a gyermeket a szülőkkel szembeni kiszolgáltatottságtól megvédi, megmenti. A gyermeki jogok nemzetközi szakirodalmában és az erre vonatkozó nemzetközi egyezményekben ez a megközelítés mára teljesen megszilárdult. Számomra évek óta érthetetlen, hogy Magyarországon egyes politikai erők miért hirdetik ennek ellenkezőjét, s miért érvelnek a szülők "szabadságával, emberi jogaival" a gyermek érdekeivel szemben. Mindebből egyenesen következik, hogy álláspontom szerint az államnak jogában áll a gyermekek, sőt a kiszolgáltatott más családtagok - így például az idősek - védelmében előírni, hogy a segélyeket a jogosult nem költheti saját élvezeti cikkeire (pl cigaretta, alkohol, játékterem), hanem köteles elsődlegesen a gyermek illetve a gondozásra szoruló más kiszolgáltatott hozzátartozó, valamint saját élelmezésére, gyógykezelésére, egyéb elsődleges szükségleteire fordítani. Mi több, a segély jogosultja helyes értelmezés szerint voltaképpen elsődlegesen a kiskorú gyermek. Így az a szülő, aki a gyermekének járó segélyt nem a gyermek szükségleteire fordítja, úgy jár el, mint a sikkasztó, aki a más pénzével sajátjaként rendelkezik. Semmiféle alkotmányos, jogi, emberi jogi aggályom nincs afelől, hogy az állam ezt jogosult, sőt köteles megakadályozni, különös tekintettel a "gyermek érdeke mindenek felett!" nemzetközi emberi jogi alapelvére. A másik érvem azokkal szemben, akik a segélyek jogosultjainak "szabadságjogait" féltik a szociális kártya bevezetésétől, a következő. A segélyt az állam a munkából élő adófizetők befizetéseiből, emberiességi okokból, a társadalmi szolidaritás elve alapján folyósítja a rászorulóknak, azért, hogy túlélésük biztosítva legyen.

Ennek az anyagi juttatásnak a (jogi és gazdasági) természete alapvetően más, mint a munkáért, annak ellenértékeként járó munkabérnek, jövedelemnek. Az utóbbit a jogosult saját belátása szerint, szabadon használhatja fel - bár még itt is alkalmazhat az állam közvetett megkötéseket, hiszen a szülő ez esetben is elsődlegesen a kiskorú gyermek eltartására köteles. (Amennyiben a munkabérből, munkajövedelemből élő szülő jövedelmét saját luxus kiadására költi, miközben gyermeke éhezik, nem kapja meg a szükséges gyógyszert vagy iskolai felszerelést, éppúgy jogellenesen jár el, s büntethető, mint a segélyből élő szülő.) A segély természetéből következik, hogy az az elsődleges szükségletek (étkezés, lakhatási költségek, gyermekek iskoláztatása) szolgálja. Semmiféle alkotmányos akadálya nincs annak, hogy az állam különbséget tegyen a munkából származó, annak ellenértékeként kapott jövedelem felhasználhatósága és a segély felhasználhatósága között. Más megfogalmazásban: az állam kimondhatja azt, hogy segély nem költhető élvezeti cikkekre, csak alapvető szükségletekre. Ilymódon a szociális kártya ötlete összhangban van az alkotmánnyal, az irányadó jogelvekkel s az emberi méltóság elvével is. (Aki úgy gondolja, hogy az emberi méltóság elvéből következik, hogy a segély alkoholra, cigarettára és játékteremre költhető, alapos tévedésben van a fogalom természetét illetően.)

Külön öröm volt számomra, hogy Polgármester úr terve szerint a szociális kártyával a segélyeket magyar kis- és közép-vállalkozóknál lehetne elkölteni. Ennek jelentősége - különösen a gazdasági válság idején - nem szorul magyarázatra. Alkotmányos vagy jogi akadályt itt sem látok. Ellenkezőleg: az elképzeléssel az állam munkahelyeket teremt illetve tart meg, előmozdítja a magyar vállalkozók lehetőségeit, a vállalkozáshoz való jogot, mint emberi jogot,ezzel alkotmányos kötelezettségét teljesíti. Annak hangsúlyozásával javaslom kiegészíteni az elképzelést, hogy helyi kisgazdák, családi gazdák által helyben megtermelt, egészséges magyar élelmiszert lehessen vásárolni a segélyekből a szociális kártyával. A helyben, egyszerűen megszervezhető értékesítési lehetőség a leszorított felvásárlási árak és a mesterségesen tönkretett magyar mezőgazdaság miatt nagy bajban lévő gazdák helyzetét könnyítené. Tudvalévő, hogy a helyben, kisgazdák által megtermelt és esetleg feldolgozott élelmiszer lényegesen egészségesebb, mint a hipermarketekben kapható távolról ideszállított, vegyszerekkel mérgezett. Mind gazdasági, mind egészségvédelmi okokból indokolt lehet tehát az, hogy a szociális kártyával helyi kistermelőktől, helyi feldolgozóktól, helyi piacon vagy helyi boltban lehessen élelmiszert beszerezni.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy - a fenti megjegyzésekkel kiegészítve - a javaslatot kiválónak tartom és szívből kívánom, hogy a szociális kártya mielőbb bevezetésre kerüljön.

Polgármester úr munkájához jó egészséget, sok sikert kívánok!

Tisztelettel:

Dr. Morvai Krisztina
Európai Parlamenti Képviselő