Mi történt Budaházy Györggyel a két és fél éves előzetes letartóztatásból történt szabadulása óta? Mi újság az ellene s a Hunnia csoport tagjai ellen terrorcselekmény miatt indított, négy éve húzódó büntetőeljárásban? Hogyan alakult az a 15 másik büntetőügy, amelyben Budaházyt a nemzeti ellenállás különböző formái miatt „rendszabályozta” a hatalom? (pl. Erzsébet hídi tüntetés a szavazatok újraszámlálásáért; internetes buzdítás a gyurcsányi terrorral szembeni ellenállásra; a „szovjet emlékmű” megrongálása”; az EU-ba történő belépéssel szembeni „szervezkedés”, felvilágosítás).  Hogyan képes védeni a Nemzeti Együttműködés Kormánya a Medgyessy/Gyurcsány/Bajnai terror „emlékét” Budaházyval szemben a most folyó kártérítési perekben, illetve a strasbourgi eljárásokban? S ki követett el Magyarországon terrorcselekményt: Budaházy vagy Gyurcsány? A beszélgetés résztvevői Budaházy György, Gaudi-Nagy Tamás és Morvai Krisztina.

A magyar kisvállalkozók és magyar munkavállalók helyzetével kapcsolatban bocsátkozott vitába az Európai Bizottság két illetékes biztosával - Andor Lászlóval és Antonio Tajanival - Morvai Krisztina, az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén.

Nyíri-Kovács Patrícia EU/magyar állampolgár - nemzetközi segítségkérése és számos hiteles bizonyíték tanúsága szerint - éveken át, terhességétől kezdve szenvedett el súlyos bántalmazásokat francia állampolgárságú férjétől. A bántalmazások a gyermek szeme láttára történtek, és a férj nem csak azzal fenyegetőzött, hogy megöli feleségét, hanem azzal is, hogy öngyilkosságot követ el a kisfiúval együtt. Mindebből következik, hogy a gyermek szintén súlyosan bántalmazott, és mindkét áldozat komoly veszélyben van. A családon belüli erőszak összetett folyamatának szerves részeként a férj a francia polinéziai Bora Bora szigetére vitte családját, azt ígérve, hogy egy hosszabb kikapcsolódási időszak során megtesznek még egy utolsó és komoly kísérletet a házasság és a családi élet megmentésére. Mint később kiderült, valójában csalárd módon kívánt "joghatóságot megalapozni" Francia Polinéziában, azzal a céllal, hogy elérje a gyermek kizárólagosan nála történő elhelyezését, azaz "elvegye az édesanyától a gyereket", felhasználva pénzét és kapcsolatrendszerét egy olyan jogrendszerben, amelyhez egyébként egyiküknek sincs sem jogi, sem egyéb köteléke. Megérkezésük után nem sokkal az erőszak folytatódott, ezért az asszony gyermekével együtt szeretett volna visszatérni Európába.

Ma az Európai Parlament plenáris ülésén felszólaltam a francia polinéziai Bora Bora szigetén rekedt Nyíri-Kovács Patrícia és kisfia ügyében, az Európai Unió segítségét kérve jogvédelmükhöz. A felszólalás és Viviane Reding biztos asszony válasza, valamint Gurmai Zita képviselőasszony - kérdésemre adott - reakciója itt tekinthető meg

Rövid levélben többi magyar női képviselőtársamat is megkértem, hogy ebben a - pártpolitika felett álló ügyben - mindent tegyenek meg jogfosztott honfitársaink megsegítése érdekében.

Kedves Honlap Látogatók!

I. Európai parlamenti képviselői jogommal élve (levélben) sürgős írásbeli választ igénylő kérdést tettem fel az Európai Tanácsnak, az Európai Bizottságnak valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Catherine Ashton asszonynak a francia polinéziai Bora Bora szigetén rekedt magyar állampolgár Nyíri Kovács Patrícia és kisfia ügyében. A szabályzatnak megfelelően a levél mindössze 25 soros lehet, azonban a megoldás előnye, hogy a címzettek három héten belül kötelesek írásban válaszolni. A levél eredeti nyelve angol (ez szintén itt, a honlapomon olvasható)

A magyar fordítás a következő:

Az Európai Uniónak meg kell mentenie külföldön túszként tartott állampolgárait

Nyíri Kovács Patrícia EU/Magyar állampolgár - nemzetközi segítségkérése és számos hiteles bizonyíték tanúsága szerint - éveken át, terhességétől kezdve szenvedett el súlyos bántalmazásokat francia állampolgárságú férjétől. A bántalmazások a gyermek előtt történtek és a férj nem csak azzal fenyegetőzött, hogy megöli feleségét, hanem azzal is, hogy öngyilkosságot követ el a kisfiúval együtt. Mindebből következik, hogy a gyermek szintén súlyosan bántalmazott, s mindkét áldozat komoly veszélyben van. A családon belüli erőszak összetett folyamatának szerves részeként a férj a francia polinéziai Bora Bora szigetére vitte családját, azt ígérve, hogy egy hosszabb kikapcsolódási időszak során megtesznek még egy utolsó és komoly kísérletet a házasság és a családi élet megmentésére. Mint később kiderült, valójában csalárd módon kívánt “joghatóságot megalapozni” Francia Polinéziában, azzal a céllal, hogy elérje a gyermek kizárólagosan nála történő elhelyezését, azaz “elvegye az édesanyától a gyereket”, felhasználva pénzét és kapcsolatrendszerét egy olyan jogrendszerben, amelyhez egyébként egyiküknek sincs sem jogi sem egyéb köteléke. Megérkezésük után nem sokkal az erőszak folytatódott s az asszony azt akarta, hogy a család térjen vissza Európába.

A férj elkobozta felesége és fia útlevelét, s eldobta a család visszaútra szóló repülőjegyét. Mi több, dokumentumokat hamisított azért, hogy “hivatalos” lakhelyet, azaz bejelentett állandó lakhelyet színleljen Bora Borán, s ennek felhasználásával bírósági eljárást kezdeményezett, a gyermek nála történő elhelyezését kérve keresetében. A helyi bíróság ideiglenes intézkedésével úgy rendelkezett a gyermek elhelyezéséről, hogy a kisfiúnak egy hetet apjánál, egy hetet anyjánál kell töltenie, továbbá megtiltotta, hogy a gyerek elhagyja Francia Polinézia területét. (Az asszony gyakorlatilag nem kapott szót a bírósági tárgyaláson.) Az édesanya, akit szinte minden emberi jogától megfosztottak nem hajlandó maga mögött hagyni gyermekét. Ebből következően a két Magyar/EU állampolgár túszként van a francia tengerentúli területen és életük veszélyben van. Az Európai Unió számára - legalábbis elvben és “papíron” - prioritási terület az EU állampolgárok jogainak védelme mind az Unió területén belül, mind azon kívül, s hasonlóképpen prioritási terület a nők és gyermekek védelme a családon belüli erőszaktól. Mit tud tenni és mit fog tenni az Európai Unió ebben a helyzetben, hogy megvédje valódi EU állampolgárok jogait, amikor valóságosan és ténylegesen jogfosztott helyzetben vannak?

II. Navracsics Tibor miniszter úrhoz írt levelemre gyors és részletes választ kaptam dr. Kiszely Katalin Eu és Nemzetközi Igazságügyi Együttműködésért Felelős Helyettes Államtitkár asszonytól, amelyet ezúton is köszönök, csakúgy, mint érezhető elkötelezettségét az ügy mielőbbi jogszerű és megnyugtató megoldása mellett.

A levél legfontosabb részei a következők:

„2012 decemberében a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság megkereséssel fordult minisztériumunkhoz a Nyíri-Kovács Patrícia által indított 6.P.II. 24036/2012. szám alatt folyamatban lévő házasság felbontása és jár. iránt indított perben, állásfoglalásunkat kérvén a magyar bíróság joghatóságának és az alkalmazandó jog megállapítása kérdésének a tekintetében.

Mint az Ön előtt is ismert, állásfoglalásunk a magyar joghatóság elismerésére és fenntartására vonatkozott. Az ügy tényállási hátterének az ismeretében a francia Igazságügyi Minisztériumnál hivatalos irat formájában jeleztük a gyermek és az édesanya helyzetét, veszélyeztetettségét, és kértük abban való közreműködésüket, hogy azonnali intézkedésükkel tegyenek meg mindent a gyermek védelme érdekében. A francia Igazságügyi Minisztérium tájékoztatása szerint kérésünket 2012 júliusában továbbította a polinéz gyermekvédelmi hatóság felé. Ezen megkeresésünkről egyidejűleg tájékoztattuk a Külügyminisztérium Konzuli Főosztályát, kérve az ő segítségüket is.

Időközben telefonon tájékozódtunk az eljáró magyar bíróságnál is és azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a joghatóság fennállása kérdésében a Budapesti II. és III. kerületi Bíróság még nem döntött.

[...]

Folyamatban van jelenleg a francia Igazságügyi Minisztériumtól az ideiglenes gyermekelhelyezést elrendelő Bora-Bora-i Bíróság ítéletének beszerzése.

[...]

Jelezném, hogy a Miniszter úr kifejezte azon szándékát, hogy a francia igazságügy miniszterrel történő legközelebbi találkozása során, melyre várhatóan rövid időn belül sor kerül, tájékoztatást fog kérni az ügyről személyesen.

Szíves tájékoztatásra közlöm, hogy még a hét folyamán megkereséssel fordulok a francia Igazságügyi Minisztérium hasonló feladatkört ellátó helyettes államtitkárhoz, és jelzem, hogy aggasztónak tartom a francia-Polinéziában zajló bontóperi eljárás milyenségét, és segítségét kérem a veszélyeztetett gyermek és édesanyja védelmében, tarthatatlan helyzetükön való változtatás érdekében.

Az elkövetkezendőkben is szívesen tájékoztatjuk Önt - amennyiben erre igényt tart - az üggyel kapcsolatos intézkedéseinkről.”
Budapest, 2013. január 31.

Dr. Kiszely Katalin helyettes államtitkár asszonynak írt viszontválaszomban azt javasoltam, hogy ebben a konkrét ügyben és más hasonló olyan ügyekben, ahol a magyar államnak fel kell lépnie külföldi vonatkozású eljárásban magyar állampolgár jogainak védelmében hozzanak létre „eset-munkacsoportot”, mindazon állami és esetlegesen civil szervezetek képviselőiből, akiknek az ügy intézésében feladatuknak van.  Az intézményközi munkacsoport vezetője koordinálja és ellenőrizze ezek elvégzését, konkrét „esetstratégia” kialakítását követően. A jelen ügyben például részt vesz a Külügyminisztérium, az Igazságügyi és Közigazgatási Minisztérium, a megindult büntetőeljárás kapcsán a rendőrség és az ügyészség, az illetékes áldozatvédelmi szerv, s a bíróság - mely utóbbi függetlenségét természetesen tiszteletben kell tartani- s bizonyára még továbbiak is. Megalapozottnak tűnik az a benyomás, hogy ez idő szerint ezek a szervek illetve szakemberek nem tudják teljes mértékben, hogy a társszervek milyen intézkedéseket hoznak, „hol tartanak”, mit terveznek. A hatékony állami jogvédelem érdekében ezen a helyzeten feltétlenül javítani kell, az „eset-munkacsoportok” gyakorlatának bevezetése erre alkalmasnak tűnik.

Továbbra is bíztatom a nyilvánosságot, hogy az eset fejleményeit Patrícia és kisfia Noah Facebook oldalán – „Not without my son”.

2013. február 1.

Tisztelettel
Morvai Krisztina EP képviselő