Amikor nemrég egy újságíró nekem szegezte a kérdést: „Támogatja-e a március 15-i Békemenetet?”, ösztönösen igent mondtam. Felidéztem emlékeimből néhány megrendítő képsort, arról a napról, amikor egy másik nemzeti ünnepünkön nem tehettük meg, hogy az ország főterére, a Kossuth térre vonuljunk. Az 1956-os Forradalom 50. évfordulóján kordonokkal és rendőr sorfalakkal akadályozták meg, hogy részt vegyünk saját hazánk hivatalos ünnepi rendezvényén. Azok kordonoztak, azok oszlattak a Nádor utcában és szerte a Kossuth tér körül, s később azok lövettek közénk, akik most egy bizarr koalíció részeként vissza kívánnak térni a hatalomba. Ennélfogva az idei nemzeti ünnepünkön a Kossuth térre történő közös bevonulásnak erős szimbolikus értéke is van. A másik ok, amiért igent mondtam a „Támogatja-e a Békemenetet?” kérdésre, az a következő. Európai parlamenti képviselőként nap mint nap tapasztalom azt az elszántságot, amivel az Unió rá akarja kényszeríteni Magyarországot a migránsok tömeges betelepítésére. Ellenállást, erőt kell mutatnunk. Világossá kell tennünk, hogy a betelepítések megakadályozása nem Orbán Viktor „ügye”, nem a jelenlegi kormány „akciója”, hanem egész Magyarország határozott követelése. A nemzeti függetlenségünk ünnepnapján a nemzeti függetlenségünk melletti közös, demonstratív kiállás látványos üzenet lehet tehát „kifelé”, azaz az Európai Unió és a nagyvilág felé is: Magyarország megőrzi függetlenségét, és magyar ország marad!

Végezetül: noha teljes szívvel támogatom ezt a kiemelkedően fontos eseményt, sajnos csak lélekben lehetek otthon honfitársaimmal, mivel az Európai Parlament plenáris ülésén kell képviselnem hazánkat, Strasbourgban, s többek között az elszakított magyar testvéreinkért kell kiállnom a Minority SafePack/a kisebbségek jogait és biztonságát szavatoló törvényjavaslat-csomagról szóló ülésen, és a szokásos „migrációs” vitákon és szavazásokon kell képviselnem a magyar álláspontot. Bízom benne, hogy Budapesten sokan lesznek, mi több, elegen ahhoz, hogy erőnkről, eltökéltségünkről és nemzeti büszkeségünkről meggyőzzük a világot.

Isten óvja és vezesse Magyarországot!

Strasbourg, 2018. március 13.
Morvai Krisztina

A Kossuth Rádió 180 perc című műsorában 2018. március 9-én Morvai Krisztinával elhangzott interjú itt hallgatható meg.

Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő nyílt levelet írt egykori párttársának, Varga-Damm Andreának, amelyben azt kifogásolja, hogy bagatellizálják és eltagadják a Gyurcsány-rendszer szemkilövetéseit, gyalázatos rendőri brutalitását és embertelenségét.

„Akik ott voltak 2006. október 23-án, tudják, a Jobbik épp a könnygázfelhőben erősödött meg. Azt gondoltam, hogy a legmarkánsabb politikai erő lesz, amelyik szembeszáll ezzel a hazaáruló politikai erővel, Gyurcsánnyal és bandájával, most már az MSZP-vel és a DK-val” – mondta Morvai Krisztina a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában. Hozzátette: egyik párt sem kért soha bocsánatot az eseményekért, és 2002 és 2010 között minden hazafias jellegű tüntetést könnygázzal és brutalitással fojtottak el.

Az EP-képviselő elkeserítőnek nevezte, hogy Mirkóczki Ádám egy nappal korábbi nyilatkozatából az derül ki, hogy gyakorlatilag a jobbikos szavazókat az MSZP és a DK jelöltjeire való szavazásra biztatják, illetve megkezdik a tárgyalásokat az LMP-vel.

Úgy vélte, a cél, hogy „elaltassák” a nemzeti radikálisokat. Úgy fogalmazott: Varga-Damm Andrea szerint ugyanannyi tüntetést tiltott be az Orbán-kormány jogellenesen, mint korábban Gyurcsány Ferenc, azonban nem lehet összehasonlítani a tüntetés jogellenes betiltását a kardlapozással, vízágyúzással, lovasrohammal.

Ha a Jobbik kormányváltást akart volna, akkor az eredeti úton kellett volna továbbhaladni – vélte Morvai Krisztina. Emlékeztetett: mikor 2009-ben az 1,5 százalék után 15 százalékos áttörést ért el a párt, akkor radikális nemzeti programot képviselt: a magyar föld védelmét, a magyar kisgazdák és kisvállalkozók, valamint a munkavállalók védelmét, és az elszakított területen élő emberek melletti határozottabb kiállást.

A Mirkóczki-interjúban volt egy másik megdöbbentő tény, mégpedig az, hogy bagatellizálják a migráció veszélyeit – fogalmazott az EP-képviselő. Kiemelte: a Jobbik most azt mondja, Magyarország nem alkalmas arra, hogy megvédje magát a migrációtól, és azt hangoztatja, hogy a migráció kérdéseit megoldani csak globálisan lehet. Vagyis a Jobbik az ENSZ-szel és az unióval összefogva végrehajtaná a tervet, amely folytatná Európa tönkretételét, a folyamatos betelepítést.

Ha a Jobbik szivárványkoalícióra lép a migránspárti erőkkel, nem fognak tudni ellenállni az unió nyomásának – tette hozzá.

Nincs egyedül a véleményével

Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik korábbi európai parlamenti képviselője szerdán közösségi oldalán azt írta „nincs helye semmilyen együttműködésnek a szemkilövetőkkel, illetve bevándorláspártiakkal. Ezt semmilyen cél nem igazolhatja. Ez a nemzeti minimum.”

Az egykori jobbikos országgyűlési képviselő, Novák Előd szintén közzé tett egy bejegyzést, melyben kijelenti: annak kell elhagynia a Jobbikot, aki nem hű az Alapító Nyilatkozatunkhoz. „Alapítson új pártot az, aki új utakra akar lépni! Én maradnék a réginél, mellyel már 21%-os eredményt elértünk az elvek-célok feladása nélkül is 2014-ben” – írta Novák Előd.

Az utóbbi időben több helyi szervezet fel is oszlatta magát. Januárban a jobbik egri szervezetét hagyták ott többen is. Zalaegerszegen maguktól álltak fel a Jobbik helyi vezetői, mert úgy vélték: Vona Gábor irányvonala erkölcsileg vállalhatatlan lett.

Mi az igazság, valóban meg akarják fosztani Magyarországot a felzárkózási és egyéb pénzügyi forrásoktól, ha nem vagyunk hajlandóak migránsok tömeges befogadására? - kérdezte Morvai Krisztina az EP plenáris ülésén, az Európai Unió hosszútávú költségvetéséről és az EU jövőjével kapcsolatos más témákról szóló vitán. Rámutatott: miközben odahaza nem győzik bagatellizálni a tömeges bevándoroltatás veszélyét a választásokhoz készülve, az EU minden lehetséges eszközzel folytatja a terrorizálást, azaz miután a meggyőzésünk nem sikerült, a legyőzésünket. Brüsszelből ezek a dolgok nagyon másként látszanak, s így a hazai választások tétje is más megvilágításba kerül. Nem szabad elfelejteni, hogy a kohéziós és egyéb "EU pénzeket" nem könyöradományként és nem szívességből kapjuk, hanem cserébe azon hatalmas profitokért, amit a nyugati cégek hazánkban realizálhatnak, és hazavihetnek. A képviselő által feltett kérdésre "a demokrácia jegyében" szokás szerint nem érkezett válasz. Persze így április 8. felé közeledve igen súlyos okaik vannak a hallgatásra, amikor a tömeges bevándorlásról van szó.

^{Budaházy György és Morvai Krisztina a mai másodfokú tárgyaláson}

Ma kezdődött a Budaházy György és társai-ügyben a másodfokú büntetőtárgyalás. Mint ismeretes, Budaházy Györgyöt 13 év fegyházbüntetésre ítélték első fokon „terrorcselekmény” miatt. A Hunnia csoporthoz tartozó társai összesen 125 év fegyházbüntetést kaptak. A másodfokú eljárás elején Budaházy György és védője az eljárás felfüggesztését kérte két okra hivatkozva: egyfelől becsatolták azt a feljelentést, amit azon okból nyújtottak be az ügyészségnek, mert álláspontjuk szerint az elsőfokú ítélet gyakorlatilag egy hamis közokirat, amelyet nem Kenéz Andrea bírónő írt. Mint ismeretes, az elsőfokú bíróság messze túllépve a rendelkezésére álló határidőt hozta meg döntését, az előadottak szerint akkor, amikor a bíró már lemondott pozíciójáról, és elhagyta a bíróságot, azaz nem volt bíró. Az előadottak szerint tehát gyakorlatilag azért kezdeményeztek büntetőeljárást Budaházyék, mert az elsőfokú ítéletet nem a bíró írta a valóságban. Büntetőjogászként számomra is megrettentő tapasztalat volt az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetése. Emlékezetes: az ügyész úgy hallgatta meg az 17 vádlottra vonatkozó - a későbbiekben 320 oldalon leírt - ítéletet, hogy közben egyetlen sort nem jegyzetelt, és ki sem nyitotta a laptopját. Ehhez képest pár perccel később kinyitotta a laptopját, és egy igen részletes, láthatóan előre megírt fellebbezést terjesztett elő. Magam is feljelentést tettem ekkor, hiszen annyira egyértelműnek látszott, hogy az ügyésznek - valamilyen rejtélyes okból - már a rendelkezésére állt az ítélet. A bíróság ezekben a percekben dönt arról, hogy felfüggeszti-e a másodfokú eljárást arra tekintettel, hogy az ügyben ismeretlen tettesek ellen büntetőeljárást kezdeményeztek. A másodrendű vádlott ügyvédje Manger Marcell pedig ezért kezdeményezte az eljárás felfüggesztését, mert álláspontja szerint a magyar törvény a „terrorcselekmény” fogalmáról alkotmányellenes, illetőleg európai uniós kötelező normába ütközik. Az utóbbival a magam részéről jogászként messzemenően egyetértek. Nem is kell jogásznak lenni ahhoz, hogy összehasonlítsuk, az Európai Unió - Magyarországra is kötelező - 2002. évi kerethatározatát, amelyben leírja a terrorcselekmény kötelező fogalmi elemeit. Ettől lényegesen eltér a magyar Büntető Törvénykönyv szabályozása - a hatályos törvényben éppúgy, mint az ügyben irányadó 1978. évi IV-es törvényben. Annak bizonyításául, hogy ez a különbség mindenki számára nyilvánvaló, kérem, hasonlítsák össze a két jogi normát, és írják meg álláspontjukat arról, hogy mi a lényeges különbség a kettő között.

A jogszabályok szövegét itt olvashatják.

Köszönettel és szeretettel:
Morvai Krisztina

A bíróság mindkét indítványt elutasította, így a tárgyalás folytatódik

Az ügy bővebb elemzése itt látható és hallható:

Állítólag Magyarországon mindenki fél. Félnek az egyenruhások, félnek az ügyészek, félnek a bírók, félnek az orvosok, ápolók, a tanárok - mindenki retteg...

Amikor ezt olvasom, rendre eszembe jut egy történet. Pár éve Szarvas környékén igyekeztem megismerni a „csicskatartást”, azaz a modern kori rabszolgaság egyik formáját, amelynek lényege, hogy kiszolgáltatott embereket erőszakkal, fenyegetéssel vagy más hasonló módon gyakorlatilag fogságban tartanak, dolgoztatnak, s pénzüket, járandóságaikat elveszik tőlük. A szabadulás szinte lehetetlen. Találkoztam valakivel, akinek mégis sikerült, s elmesélte, hogyan: „Van egy húgom, aki akkor 22 éves volt. Nagyon szeretett engem, végtelenül hiányoztam neki, és nem tudta elfogadni, hogy csicskaként élek egy tanyán, ahonnan nincs menekvés. Egy napon karjára vette a kisbabáját, eljött a tanyára, odaállt a fogvatartóm elé, akitől az egész megye reszket, határozottan a szemébe nézett, és azt mondta: 'Önnek nincs joga fogságban tartani a testvéremet. Engedje el!' A csicskatartó alig jutott szóhoz a meglepetéstől, majd közölte, hogy szabad vagyok. Azóta is békén hagy, ami példátlan eset a csicskatartás világában. Annyi kellett, hogy valaki bátran szembeszálljon vele.”

Ennyi a történet. De persze gondolhatunk az egri nőkre vagy az 56-os forradalmárokra, akik a ruszki tankokkal szálltak szembe. A bátorság a méltóság elválaszthatatlan része. A gyávaság pedig méltóság nélküli élethez, szolgasághoz vezethet. A polgár, aki nem érez erőt és bátorságot, lehajtott fejjel járó alattvalóvá válhat - s a mindenkori hatalom úgy is fogja kezelni. A valódi rendszerváltáshoz le kell vetkőzni a gyávaságot, abba kell hagyni a rettegést. Össze kell fogni - párthovatartozásra tekintet nélkül -, és szembe kell szállni az önkénnyel, az elnyomással, a megfélemlítéssel, bármilyen párti kormány, munkahelyi vagy egyéb vezető gyakorolja azt. A szocializmus/kommunizmus közel 30 éve véget ért, nem lehetünk a rettegők országa. „Na de mégis hogyan és kivel fogjunk össze?” - kérdezték már a két előző hasonló témájú és mottójú írásom kapcsán is. „És egyáltalán, most akkor kire szavazzunk, ki fogja mindezt megcsinálni értünk?” Pont ez a lényeg, hogy a polgároknak egymással összefogva kell kikövetelni és kialakítani egy olyan rendszert, amelyben már majdnem mindegy, hogy melyik párt nyeri meg a választásokat, mert az ország mindenképpen működik, mégpedig színvonalasan. S fel kell fognunk: a diktatúrában az állam, a hatalom ellenőrzi, és korlátozza a polgárát, a demokráciában a polgár ellenőrzi, és korlátozza az államát. Az államot, ami érte, a polgárért, a közösségért, a nemzetért van. Ez lenne a valódi rendszerváltás - amit mindenek előtt a fejünkben és a szívünkben kell végrehajtani.

Szeretettel
Krisztina