Nicholson, a téma előadója elmondta, hogy a fenti javaslatot az ágazat szereplői és a gazdaszervezetek többsége üdvözölte, azonban a fő aspektusok kidolgozása még a közeljövő feladata. Fő cél, hogy az ágazat a lehető legbiztonságosabban felkészüljön a kvótarendszer 2015-től való megszűnése utáni időszakra.
Alapvető kérdés a szerződések tekintetében, hogy a gazdák, tejtermelők egyáltalán kívánnak-e szerződéseket kötni? Mivel néhány gazdaszervezet válasza nemleges, így önkéntes alapon rugalmasan kezelhető ez a kérdés. A szerződések lényegi elemei többek között az ár, a tej mennyisége, a szerződések kizárólagossága, amelyet mind figyelembe kell venni.
A javaslat fókuszában a termelők alkupozíciójának növelése áll. A százalékos korlátok kialakításában (3,5 százalék Európai Uniós szinten, illetve 33 százalék tagállami szinten, a teljes tejtermelésére vetítve, egyetlen érdekvédelmi tömörülés maximális méreteként) jelenleg még nincs közös álláspont, folynak az egyeztetések. Ezen a területen tiszteletben kell tartani a versenyjogi szempontokat is. Nicholson kiemelte továbbá, hogy a tagállamokban a megtermelt mennyiség jelentősen eltérhet egymástól, így a tagállamoknak ezt a sajátosságát szintén figyelembe kell venni.
A javaslatban felvázolt rendszerhez hasonló modell már eredményesen működik a gyümölcs- és zöldségágazatban, melynek pozitív elemeit a tej- és tejtermékek ágazatában is hasznosítani lehet.
A tejválság fő oka volt, hogy jelentős tejfelesleg alakult ki. Ennek kezelésére egy információs rendszer szolgálhatna, amelynek keretében havi jelentések tájékoztatnának az adott tagállam keresleti és kínálati adatairól. Ezt olyan módon kell megoldani, hogy a gazdákra háruló bürokratikus terhek ne növekedjenek.
Nagyon fontos az ágazat megóvása és megtartása. Olyan politikát kell kialakítani, amely felelős döntés eredménye és minden egyes tagállamban megállja a helyét.

Kapcsolódó anyag:

• Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a tej- és tejtermék-ágazati szerződéses kapcsolatok tekintetében történő módosításáról
  

Paolo De Castro elnök bevezetőjében elmondta, hogy a sertéságazat jelenleg komoly válságban van és az ágazat képviselői közösségi szintű fellépést tartanak indokoltnak az ágazat hosszú távú tervezhetősége érdekében.
Az Európai Bizottság meghívott munkatársa beszámol a jelenlegi helyzetről és javaslataikról arra vonatkozóan, hogy hogyan kívánják a piacot kezelni illetve rövid- és középtávon kilábalni a válságból. Február elején a sertéságazatban kialakult nehéz piaci helyzet enyhítésére az Európai Bizottság rendeletben hirdette meg a sertéshús magántárolási támogatását.

A meghívott szakértők ismertették előadásukat.

1. Stefan Tangermann

(Department of Agricultural Economics and Rural Development)

Európa agráriumának számos kihívással kell szembenéznie, azonban egy kihívás, amelyet a Bizottság közleménye nem említ, az a bizonytalansági tényező a közvetlen kifizetések esetében. A közvetlen kifizetések célja, hogy kompenzációt nyújtsanak a gazdák számára, azonban a közvetlen kifizetések fennmaradásáról hosszú távú döntések nem születtek.
Nem értek egyet azzal, hogy a közvetlen kifizetések jelentik a legfőbb megoldást a kihívások kezelésében.  Az élelmiszerellátás biztonságát önmagában nem oldjuk meg a gazdák támogatásával. Kérdés, hogy a közvetlen kifizetések javítják-e az EU versenyképességét és termelékenységét?
Az aktív gazda definiálásánál nagyon nehéz elhatárolni a gazdákat azokról, akik nem mezőgazdasági célokra használják a termőföldet. A "dolgozó gazda" és "nem jelenlévő tulajdonos" kategóriák megkülönböztetése szintén szükséges.
A gazdaságokban és a közigazgatásban egyaránt csökkenteni kell az adminisztrációs terheket, többek között a kereszt-megfelelőség kritériumait, így a gazdaságok versenyképesebbé válhatnának.
A közvetlen kifizetéseket méltányosabbá kell tenni, azonban nem feltétlen igazságos, hogy minden gazda ugyanannyi támogatásban részesüljön. A jövedelem szerinti besorolás ötlete támogatandó, de világos és egyszerű rendszer kidolgozása szükséges.
A javaslat legújszerűbb eleme a környezetvédelmi komponens, amely a közvetlen kifizetések egy részét felváltja majd, de a jövedelem kiegészítést nem oldja meg.

Kapcsolódó anyagok:

• A Bizottság közleménye: A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése
  
• Közlemény a képviselők részére: A KAP jövője 2020-ig: munkadokumentum a 2010. november 18-i bizottsági közleményről
  

Tabajdi, a véleménytervezet előadója ismertette a megállapodás főbb pontjait.

Az Európai Unió és Svájc között 2002-ben megkötött megállapodás értelmében a felek kölcsönösen oltalmat biztosítanak egymás eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Szakbizottság a bizottsági javaslat jóváhagyását javasolja. Tabajdi megjegyezte, hogy a csatolt megállapodás mellékletében szereplő jegyzék, amely a védett termékeket tartalmazza, nem felel meg a jelenlegi adatbázisoknak. Ez a 2009 szeptemberéig bevitt adatokat tartalmazza, amit azóta újabb termékekkel frissítettek.

Kapcsolódó anyagok:

• A Tanács határozata az Európai Unió és a Svájci Államszövetség között létrejött, a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek oltalmáról szóló megállapodás megkötéséről
  
• Véleménytervezet: Az Európai Unió és a Svájci Államszövetség között létrejött, a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek oltalmáról szóló megállapodást módosító megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM (2010) 0648 – C7-0000/2010 – 2010/ 0317 (NLE)) A vélemény előadója: Tabajdi Csaba Sándor
  

De Castro bevezetőjében elmondta, hogy az Európai Bizottság 2009-ben zárta le a marokkói hatóságokkal a kereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokat, amit a Parlamentnek is jóvá kell hagynia. A megállapodás még szélesebb körűen kívánja liberalizálni a mezőgazdasági termékek kereskedelmét.

Fontana, a téma felelőse ismertette a megállapodás körülményeit és aggályait. Az AGRI Szakbizottság tagjaival folytatott eszmecserében különösen a déli tagállamok képviselői adtak hangot azon véleményüknek, hogy a Marokkóval kötendő megállapodás - a kereskedelem nagyfokú liberalizációja miatt- jelentős versenyhátrányt okozna az unió termelőinek, főként a zöldség- és gyümölcs ágazatban. Az aggodalmak alapja, hogy a marokkói import jelentős konkurenciát jelentene az európai termékek számára, különösen az egyedi termékek esetében.

Kapcsolódó anyag:

• A Tanács határozata a mezőgazdasági és a feldolgozott mezőgazdasági termékekre, a halakra és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről