Morvai Krisztina

A hétvégén a Magyar Élet Menetén Veszprémben, illetve Székesfehérváron mondtam beszédeket. A Magyar Hírlap hétfői száma tévesen olyan idézetet közölt tőlem, amely cigányellenes tartalmat sugallt. A Magyar Hírlap által közölt idézet hamis. A két beszéd valós tartalmáról meggyőződhet a nyilvánosság az alábbi linkeken, ahol a vágatlan felvételek találhatók:

Veszprém:

Palesztin Delegáció

Filippo Grandi, az UNRWA általános biztosa beszéde

a palesztin üggyel kapcsolatban

Exchange of views with Filippo Grandi

Committee on Foreign Affairs' meeting on 6 September 2012

Annotáció

Grandi a Szíria egységét veszélyeztető aktuális helyzetet vázolta előadásában, ugyanakkor kitért azon más országok status quo-jának bemutatására is, ahol magas arányban vannak jelen palesztin menekültek. Az Európai Parlament tagjait kéri, hogy szavazzanak nagyobb mértékű anyagi támogatást az UNRWA-nak, hogy az a jövőben még hatékonyabban segíthesse a palesztin menekülteket, továbbá munkájával hozzájárulhasson a közel-keleti ügy állapotának konszolidálásához.

I. Az azeri üggyel kapcsolatos újabb kérdések

Az azeri gyilkos kiadása kapcsán kialakult feszült helyzetben a magyar kormány azt hangsúlyozza, hogy mindenben a nemzetközi jog irányadó szabályai szerint jár el. Jogászként nagyon fontosnak tartom, hogy a nyilvánosság – politikai meggyőződéstől függetlenül – világosan ismerje az ügyben irányadó nemzetközi és magyar jogszabályokat. Ezeket ismertettem tegnapi (szeptember 3.) sajtóközleményemben, egyebek között rámutatva, hogy az alapul fekvő nemzetközi egyezmény 12. cikke lehetővé teszi, hogy a „fogadó ország” kegyelemben részesítse az oda átszállított, egy másik részes állam bírósága által szabadságvesztésre ítélt személyt. Az ATV ma reggeli műsorában Jávor Benedek, az LMP képviselője úgy nyilatkozott, hogy Azerbajdzsán a 12. cikkhez olyan tartalmú fenntartást fűzött, amely alapján az azeri államnak Magyarország hozzájárulását kellett volna kérnie ahhoz, hogy Safarovot kegyelemben részesítse. Álláspontom szerint Azerbajdzsán hivatkozott fenntartása nem értelmezhető így. A normaszöveg angolul a következő:

Declaration contained in the instrument of ratification deposited on 25 January 2001 - Or. Engl.

In accordance with Article 12, of the Convention, the Republic of Azerbaijan declares that decisions regarding the pardons and amnesties of sentenced persons transferred by the Republic of Azerbaijan should be agreed with the relevant competent authorities of the Republic of Azerbaijan.

Ennek magyar fordítása:

Az Egyezmény 12. Cikke szerint az Azerbajdzsáni Köztársaság kijelenti, hogy az Azerbajdzsáni Köztársaság által átszállított elítélt személyek vonatkozásában adott közkegyelemre vagy egyéni kegyelemre vonatkozó döntésekhez az Azerbajdzsáni Köztársaság megfelelő hatóságainak hozzá kell járulniuk.

A szövegből – álláspontom szerint – egyértelműen az következik, hogy Azerbajdzsán részéről itt egy egyoldalú fenntartás történt, amely a nemzetközi jogban nem feltételez, és nem eredményez kölcsönösséget, így az adott esetben Azerbajdzsán nem volt köteles Magyarország hozzájárulását kérni a Safarovnak adandó kegyelemhez. (Jogi értelemben legalábbis ez a helyzet, más kérdés az erkölcsi, politikai, diplomáciai jellegű kötelezettség).  Magyarország (sajnos) nem tett hasonló fenntartást az Egyezményhez, így erre sem hivatkozhatunk. Mindebből az is következik, hogy helytelen az az álláspont, miszerint ha Safarov Magyarországra visszatér, akkor a büntetése végrehajtása itt folytatható. (Ennek a - szerintem alaptalan – véleménynek pedig Lomnici Zoltán adott hangot az MTV1 ma reggeli műsorában.)  A büntetés végrehajthatósága ugyanis a jogszerű kegyelmi döntéssel megszűnt, így Magyarország sértene nemzetközi jogot egy ilyen cselekvéssel.  Összességében: fenntartom azt a tegnap közzétett jogi álláspontomat, amely szerint Azerbajdzsán nem sértette meg az irányadó jogszabályt, amikor Safarovnak kegyelmet adott, s ezt úgy lehetett volna elkerülni, ha Magyarország – tekintettel az ügynek az azeri-örmény konfliktusból eredő közismert, sajátos összefüggéseire - (írásos) garanciát kér arra, hogy a 12. cikket az Azeri állam nem alkalmazza, azaz polgárát nem fogja kegyelemben részesíteni.

Az eset jogszabályi hátterének részletes bemutatását nem azért tartom szükségesnek, mert híve lennék az öncélú, gyakran száraz és unalmas „jogászkodásnak”, hanem azért, mert meggyőződésem szerint Magyarországon minden közügy tekintetében sokkal nagyobb átláthatóságra lenne szükség, amelynek része, s alapja az adott eljárásra vonatkozó eljárási és anyagi jogszabályok bemutatása, az azokra történő hivatkozás. Ez az alapfeltétele annak, hogy valódi jogállamiságról beszélhessünk, akár ebben az ügyben, akár a közpénzek elköltése, közpénzek pályáztatása, földbérleti pályázatok ügyében, vagy számos további területen.  Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az egyes jogszabályok értelmezéséről ne lehetne a nyilvánosság előtt vitát folytatni, hiszen ez helyes és természetes.

II. Az ír gázoló ügye – hasonlóságok és különbségek

Az azeri ügy sommázata jogi szempontból: egy Magyarországon emberéletet kioltó személy sem itt, az elkövetés országában, sem hazájában nem tölti le a neki járó büntetését. Pontosan ugyanez a helyzet alakult ki a Leányfaluban két kisgyermek életét – ámokfutásszerű autóvezetésével – kioltó ír állampolgár esetében. Mi több, az utóbbi ügyben két Európai Uniós tagállam érintett az ügyben, így az együttműködés, a kölcsönösség és a bizalom alapkövetelmény lenne. Az Európai Uniós bűnügyi, igazságügyi együttműködés lényegéből következne, hogy a Magyarországon két magyar gyermek életét kioltó ír személy ügyét ugyanúgy kellene kezelni (Írországnak is), mintha Írországban oltották volna ki bűncselekménnyel ír gyermekek életét. Azaz: a bűnt büntetésnek kellene követnie, nem alakulhatna ki olyan helyzet, hogy súlyos bűncselekmény az Európai Unión belül büntetlenül marad, mert egyik vagy másik tagállam így vagy úgy kibújik az „add ki a bűnelkövetőt, ha nálad van. vagy büntesd meg te!” alapelve alól. Az ezzel kapcsolatos részletes álláspontom megismerhető a Morvai Krisztina videó-sajtótájékoztatója az azeri átadási ügy és az Ír gázoló ügye kapcsán – című anyagból, amely megtalálható honlapomon: www.morvaikrisztina.hu

Ezúton szeretném megköszönni a szerkesztőségeknek, hogy ebben a szakmai kérdéskörben eltekintenek a pártpolitikai szempontokból és ismertetik jogi álláspontomat.

Dr. Morvai Krisztina jogász, Európai Parlamenti képviselő, az EP Szabadságjogi, Rendészeti és Igazságügyi (LIBE) Bizottságának tagja

SAJTÓKÖZLEMÉNYE az Azeri gyilkos átadási ügye kapcsán – I. Lehetővé teszi az irányadó jogszabály a kegyelem adását hasonló esetben (Európai Egyezmény 12. Cikk). II. A Magyar Kormánynak haladéktalanul az Európa Tanácstól kell kérnie az ügy „barátságos rendezésének” megkísérlését (Európai Egyezmény 23. Cikk). III. Az mno.hu oldalon közölt azeri levél általánosan fogalmaz, Magyarországnak konkrét garanciát kellett volna kérnie.

I.    Az azeri gyilkos átadása az Európa Tanács keretei között, Strasbourgban 1983-ban született, az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezmény alapján történt (a továbbiakban: Egyezmény), amelyet Magyarország az 1994. évi XX. törvénnyel hirdetett ki, így az Egyezmény teljes szövege bárki számára, magyar nyelven elérhető.
II.    Az Egyezménynek a jogeset jelen állása szerinti két legfontosabb rendelkezése a következő:

A, 12. cikk
Egyéni kegyelem, közkegyelem, büntetés átváltoztatása
Mindegyik fél gyakorolhat egyéni kegyelmet, közkegyelmet vagy átváltoztathatja a büntetést alkotmányának vagy jogszabályainak megfelelően.
A következtetések,
a, Azerbajdzsán nem sértette meg az Egyezményt azzal, hogy Safarov esetében egyéni kegyelmet gyakorolt.
b, Magyarország tudta, hogy a vonatkozó Egyezmény értelmében Safarov kegyelmet kaphat, ez ténykérdés, nem vélemény kérdése, így e körben a további vitát feleslegesnek tartom.
c, Magyarország akkor járt volna el helyesen, hogy ha írásos garanciát kért volna arra, hogy Azerbajdzsán a konkrét ügyben nem fog élni a 12. cikkben foglalt lehetőséggel.

B, 23. Cikk Barátságos rendezés
Az Európa Tanács büntetőjogi kérdésekkel foglalkozó Európai Bizottságát tájékoztatni kell a jelen Egyezmény alkalmazásáról. A Bizottság szükség esetén megkönnyíti az Egyezmény alkalmazásából adódó bármely nehézség barátságos rendezését
Következtetés:
Jogi és diplomáciai szempontból egyaránt helyes lenne, ha Magyarország ebben a helyzetben az Európa Tanács illetékes bizottságához fordulna.
III.    Az azeri levél (mno.hu)
Az azerbajdzsáni Igazságügyminisztériumnak az mno.hu oldalon közzétett levele utalás az Egyezmény 9. Cikkére, amely alapján a részes államok kétféle rendszer közül választhatnak az Egyezmény végrehajtása során. Az egyik (9. Cikk 1. pont) a.) folytatják a külföldön kiszabott büntetés végrehajtását vagy b.) átalakítják a külföldön kiszabott ítéletet saját határozatukká. Ugyanezen Cikk 2. pontja szerint a Végrehajtó Állam (itt Azerbajdzsán) kérelemre köteles értesíteni az Ítélkező Államot (itt Magyarország), hogy a két rendszer közül melyiket alkalmazza (nyilvánvalóan a konkrét ügyben). Az azeri levél egyértelműen általánosságban fogalmazott, azaz azt fejezte ki, hogy a két lehetőség közül általában az a.) pontban foglaltat alkalmazzák. (Természetesen abban az esetben, ha a büntetést ténylegesen végre akarják hajtatni, s nem kívánnak kegyelmet adni, amely kérdésről nem kérdezték őket, s ők nem is nyilatkoztak). Ilyen megfogalmazás mellett (ld. alább a levél fordítását) álláspontom szerint rá kellett volna kérdeznie a magyar Minisztériumnak, hogy a konkrét esetben is az átalakítás nélküli végrehajtást fogják-e választani, s tényleges végrehajtást ígérnek-e, azaz változtatás nélkül végrehajtják-e a magyar ítéletet. Egy nem általános, hanem konkrét megfogalmazás esetében ténylegesen lehetne az azeri hatóságot hazugsággal vádolni, így azonban ez a vád nem teljesen megalapozott.

A levél második részében az azeri minisztérium (szintén általánosságban) ismerteti, hogy Büntető Törvénykönyvük hogyan szabályozza az életfogytiglani szabadságvesztést.

Feladó: Igazságügyminisztérium
Azerbajdzsáni Köztársaság
Címzett: Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma

Ügyszám: 14/12-4408
Dátum: 2012. augusztus 16

Az önök hivatkozási száma: 06.08.2012.
XX-NBSKFO/3743/4/2012

Az Azerbajdzsáni Köztársaság Igazságügyminisztériuma nagyrabecsülését fejezi ki Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumának, s tisztelettel közli az alábbiakat.

Válaszként az önök érdeklődésére Ramil Sahib Safarov-al kapcsolatban, aki büntetését tölti Magyarországon, tájékoztatjuk önöket, hogy a külföldi államok bíróságainak az elítélt személyek büntetésük hátralévő részének az Azerbajdzsáni Köztársaságban történő letöltése végett történő átadásáról (átszállításáról) szóló döntései az Európai Egyezmény 9.Cikkének 1. bekezdése a, pontja alapján történik, bárminemű átalakítás nélkül, s anélkül, hogy bármiféle új bírósági eljáráson kellene átmenni.
Szintén tájékoztatjuk önöket arról, hogy az Azerbajdzsáni Köztársaság Büntető Törvénykönyvének 57.3 cikke alapján az olyan elítélt büntetése, aki életfogytiglani szabadságvesztést tölt csak akkor változtatható át bíróság által határozott tartamú szabadságvesztésre, illetve az elítélt akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha az ítéletből már legalább 25 évet letöltött.
Az Azerbajdzsáni Köztársaság Igazságügyminisztériuma megragadja az alkalmat, hogy kifejezze legmélyebb tiszteletét Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma felé és előre is megköszönje az együttműködést.

Vilayat Zahirov

Igazságügyminiszter helyettes
Azerbajdzsáni Köztársaság

A 2012 telén egy magyarországi tanyán készült rövidfilm egy "csicskasorban", azaz rabszolgasorban élő férfi megrázó történetét, s életkörülményeit mutatja be. Készítői hosszas vívódás után döntöttek úgy, hogy a rejtett kamerával készült felvételt nyilvánosságra hozzák, tekintettel arra is, hogy a főszereplő maga is fontosnak tartja e felháborító, s számos áldozatot érintő bűncselekménytípus megismertetését, illetve felszámolását. A szinte kizárólag cigány elkövetők által magyar áldozatok sérelmére elkövetett "csicskáztatás" (rabszolgatartás) jelenségének létezését cáfolhatatlanul bizonyító dokumentumot (ezt a flmet) is felhasználva Morvai Krisztina büntetőjogász, EP képviselő 2012. szeptemberében komplex bűnmegelőzési, bűnfelderítési és áldozatsegítő stratégia megalkotását fogja kezdeményezni a kormánynál és az Országos Rendőrfőkapitánynál.

Szolgálatban elkövetett kötelességszegés bűntettének gyanúja miatt nyomozást rendelt el a Központi Nyomozó Főügyészség.

Morvai Krisztina jobbikos EP-képviselő július 1-jén közölte az MTI-vel, hogy az ügyben feljelentést tett rendőrök ellen segítségnyújtás elmulasztása miatt. Ezt azzal indokolta, hogy a tragédia estéjén többen telefonáltak a rendőrségi ügyeletre segítséget kérve, de a szolgálatot teljesítő rendőrök nem intézkedtek.

Balogh Zoltán, a Központi Nyomozó Főügyészség sajtószóvivője az MTI-nek kedden elmondta: az ügyészség hétfőn "szolgálatban kötelességszegés" bűntettének gyanúja miatt rendelt el nyomozást az ügyben.

Jelenleg a nyomozás a kezdeti szakaszában van, ezért további érdemi információt az ügyészség a nyomozás érdekeire való tekintettel nem ad - tette hozzá.

A budapesti Nyugati téren lévő, West Balkán nevű - azóta bezárt - szórakozóhelyen 2011. január 15-én éjjel mintegy háromezer fiatal volt egyszerre jelen, amikor egy lépcsőházi tumultusban három lány megfulladt, tucatnyian pedig megsérültek. A Pesti Központi Kerületi Bíróság június végén kihirdetett első fokú ítéletében halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt két év nyolc hónap, fogházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte Szalontai Győzőt, a West Balkán Kft. egyik ügyvezetőjét, Kecskés Tamást, az intézmény bérbeadóját, Csanádi József rendezvényszervezőt és a program biztonságáért felelős Hranek Istvánt. A szóbeli indoklásban a bíró a rendőrség felelősségét is felvetette.

Morvai Krisztina jobbikos EP-képviselő július 1-jén közölte az MTI-vel, hogy az ügyben feljelentést tett rendőrök ellen segítségnyújtás elmulasztása miatt.

Garamvölgyi László, az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs igazgatója két nappal később az MTI-nek elmondta: nem várták meg a Legfőbb Ügyészség intézkedését, hanem soron kívüli belső vizsgálatot rendeltek el. A telefonos bejelentés hangfelvételének vizsgálata alapján egyértelműen megállapítható, hogy a telefonügyeletes sem szakmai mulasztást, sem vétséget nem követett el. A hangfelvételt és szó szerinti leiratát csatolták a bizonyítékokhoz, és a bíróság az ítélet indoklásához is felhasználta - tette hozzá.

Morvai Krisztina feljelentését előbb a Legfőbb Ügyészség a Budapesti Nyomozó Ügyészségnek továbbította, onnan pedig a Központi Nyomozó Főügyészséghez küldték tovább. Ugyanis, mint Varga Jenő fővárosi főügyészhelyettes az MTI-nek elmondta, a feljelentésben foglaltak katonai bűncselekmény gyanúját vetik fel, az ilyen ügyek nyomozása pedig a Központi Nyomozó Főügyészség hatáskörébe tartozik.

A Központi Nyomozó Főügyészség budapesti regionális osztálya július közepén Morvai Krisztina feljelentésével összefüggésben kiegészítést rendelt el, majd az erre adott 15 napos határidőt újabb 15 nappal meghosszabbították.

(hirado.hu)

A mai napon elektronikus levélben kerestem meg  - párthovatartozásra való tekintet nélkül - ír európai parlamenti képviselőtársaimat, segítségüket kérve a két gyermek halálát okozó leányfalui gázolással kapcsolatos igazságtétel érdekében. A személyre szóló kísérőlevéllel eljuttattam hozzájuk a gyermekek édesapjának, Zoltai Bencének a múlt héten Dublinban tartott sajtótájékoztatón nyilvánosságra hozott közleményét, amely részletesen ismerteti a tragikus esetet, s az üggyel összefüggő felháborító bírósági döntéseket.  A most folyamatban lévő strasbourgi plenáris ülés során egyenként személyesen is felkeresem az ír képviselőket, s közvetlenül is átadom nekik a levelet és a közleményt.

Angolul írott levelem magyar fordítása, illetve Zoltai Bence sajtóközleményének internetes fellelhetőségi helye alább olvasható.

Kedves Ír Európai Parlamenti Képviselőtársam, Kedves ...Úr/Asszony!

Segítségét és támogatását szeretném kérni azon tragikus esettel kapcsolatban, hogy tizenkét évvel ezelőtt két magyar gyermeket halálra gázolt egy ír állampolgár, Ciaran TOBIN. Az Ír Legfelsőbb Bíróság közelmúltban hozott döntése, s az a tény, hogy TOBIN úr soha nem töltötte le három éves szabadságvesztés büntetését nemcsak az ötévesen meghalt Marci és a kétévesen meghalt Petra szüleit rázzák meg, hanem a magyar emberek egész közösségét. Az igazságosság legalapvetőbb elveinek súlyos sérelme ebben az ügyben igen nagy csalódást okoz nekünk,  s negatívan érinti a hagyományosan jó ír-magyar kapcsolatokat, valamint az emberek hitét a mindannyiunkat érintő ügyekben történő európai együttműködés lehetőségeiben. Mindebből következően ezzel az esettel az Európai Unió/az Európai Parlament szintjén is foglalkozni kell. Kérem, hogy olvassa el az alábbi (angol nyelvű) közleményt, amelyet ZOLTAI Bence úr, a két gyermek édesapja hozott nyilvánosságra múlt heti dublini sajtótájékoztatóján. Hangsúlyozva, hogy ennek az ügynek semmi köze nincs a politikához, különösen nem a pártpolitikához arra szeretném Önt kérni, hogy tegyen meg minden lehetséges lépést annak érdekében, hogy az igazságtétel megtörténjen.

Nagyon köszönöm figyelmét és támogatását.

Strasbourg, 2012. július 4.

Morvai Krisztina EP képviselő
(független, Magyarország)

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

A Pesti Központi Kerületi Bíróság néhány nappal ezelőtt hozott ítéletet a budapesti West-Balkán szórakozóhelyen tavaly történt halálos tömegszerencsétlenség ügyében, amely három fiatal halálával és számos sérüléssel járt. A tragikus végű rendezvény szervezőit a bíróság foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének minősített esete miatt egyenként 2 év 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte.

A sajtó (így például a Magyar Nemzet 2012.június 28-i száma) tudósított az ítélet tartalmáról, így a bíróság által megállapított történeti tényállásról. Eszerint az események során, a kibontakozó pánikban, s a súlyos veszélyhelyzetet megtapasztalva a helyszínen lévő fiatalok közül többen is betelefonáltak a rendőrségi ügyeletre segítséget kérni. Az életveszélyben lévő személyek hívására az ügyeleti szolgálatot teljesítő rendőrök a segítségnyújtást megtagadták, s "intézkedés helyett azt javasolták, hogy a panaszosok ne járjanak ekkora bulikba, és akkor nem lesz akkora tömeg, tegyenek feljelentést súlyos testi sértés miatt, vagy például egy molesztált lánynak azt, hogy ezért nem mennek ki a járőrök a helyszínre, mert ügyében csak magánindítvány után lehet eljárni. A bíró megjegyezte: nem, derült ki az eljárásban, hogy a Nyugati téri rendőrőrs állományának és a több tucat térfigyelő kamera kezelőinek miért nem tűnt fel egy többezres tömeg a WB-nál". (Magyar Nemzet, 2012. június 28. 17. old)

A bíróság nyilvánvalóan azért volt kénytelen az utóbbi ténymegállapítást tenni, mert a tragédia időpontjában szolgálatot teljesítő rendőrök büntetőjogi felelősségének vizsgálatára ez a büntetőeljárás kezdettől fogva - érthetetlen módon - nem terjedt ki, azaz az esküjüket és a vonatkozó jogszabályokat és szakmai szabályokat megszegő rendőrök ellen nem indult büntetőeljárás, nem történt vádemelés. A megállapított tényállásból azonban egyértelmű, hogy legalábbis a telefonos ügyeleti szolgálatot ellátó rendőr vagy rendőrök, illetve a környéken, így a Nyugati téri őrsön szolgálatot teljesítő rendőrök mulasztásukkal nem csupán embertelen magatartást tanúsítottak, de bűncselekményt is megvalósítottak. Semmiféle eljárási akadálya nincs annak, hogy felelősségüket egy újabb büntetőeljárás során állapítsák meg. Álláspontom szerint a hatóságnak az alapügyben feltárt tényekre, különösen a segítségkérő telefonok rögzített és megismert tartalmára tekintettel nem csak lehetősége, de kötelessége is - ha megkésve is, de még az elévülési időn belül - büntetőeljárást indítani.  Erre figyelemmel, a fenti tényállás alapján feljelentést teszek ismeretlen rendőr elkövetők ellen a Btk. 172 § (1) bekezdésébe ütköző, és a második bekezdés, valamint a harmadik bekezdés második fordulata szerint minősülő segítségnyújtás elmulasztása bűntette miatt.

A Büntetőtörvényköny a következőképpen rendelkezik:
172§ (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült, vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.
(3) A büntetés bűntett miatt három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézi elő, vagy a segítségnyújtásra egyébként is köteles.
INDOKOLÁS

A magyar jogban mindenkit segítségnyújtási kötelezettség - mégpedig az adott személytől, az adott helyzetben elvárható jellegű segítségnyújtás kötelezettsége - terhel a sérült vagy közvetlen veszélyben lévő ember irányában. Ennek elmulasztása bűncselekmény.   Míg az alapul fekvő büntetőeljárásban a hatóságok azt vizsgálták, hogy ki volt a felelős a veszélyhelyzet, majd a tragikus halálesetek és sérülések kialakulásáért az újabb eljárásban azt kell vizsgálni, hogy a már kialakult veszélyhelyzetben hogyan jártak el a rendőrök. (Éppen ezért nem foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés ez esetben a helyes minősítés, hiszen bár a rendőrök megszegték foglalkozásuk szabályait, amikor nem nyújtottak segítséget, a veszély kialakulása nem az ő szabályszegésükkel van okozati összefüggésben. Ez azonban nem zárja ki felelősségüket más bűncselekményben, ti. a segítségnyújtás elmulasztásában).

Az előző büntetőeljárás során feltárt tények megalapozottá teszik a gyanút arra, hogy ezt a bűncselekményt több, az adott időpontban szolgálatban volt rendőr is elkövette,  így a telefonügyelet ellátója vagy ellátói. Ennélfogva szükséges és indokolt az eljárás megindítása, az alapügy nyomozati és egyéb iratainak beszerzését, a rendőrök magatartására vonatkozó ott beszerzett bizonyítékok -például segélykérő hívások - megismerését követően.

Megalapozott a gyanú arra is, hogy az azonnali, szakszerű segítségnyújtás a sértettek életét megmentette volna, ezért indokolt a második bekezdés szerinti minősítés szerint indítani az eljárást.
Köztudomású tény, hogy a rendőr, hivatásánál és a rá vonatkozó jogszabályoknál és szakmai szabályoknál fogva a segítségnyújtásra "egyébként is köteles", a minden személyt terhelő általános segítségnyújtási kötelezettségen felül speciális segítségnyújtási kötelezettsége van. Eszközei, lehetőségei is - különösen az adott esetben - széleskörűek, hiszen a feljelentés tárgyát képező esetben például lehetősége és kötelessége lett volna a társszervek (tűzoltóság, katasztrófavédelem, mentők) azonnali értesítése is, miután térfigyelő kamerákkal, járőrök tájékozódása alapján meggyőződik a veszély nagyságrendjéről (ami a telefonok alapján is hitelt érdemlően tudott volt számukra.)

Tapasztalataim szerint Magyarországon igen gyakori eset, hogy a rendőrség megtagadja kötelessége ellátását, a polgároknak nyújtandó szakszerű segítséget, a hatósági beavatkozást. Rendszeresen fordul elő, hogy a telefonon vagy más módon rendőri segítséget kérők magukra maradnak veszélyhelyzetükben, vagy egyébként kiszolgáltatott helyzetükben, mert a rendőrök - a legkülönbözőbb jogellenes magyarázatokkal - visszautasítják, hogy a helyszínre menjenek, illetve szakszerű és hatékony módon úgy járjanak el, ahogy azt a jogszabályok tőlük megkövetelik.  Ez a gyakorlat elfogadhatatlan mind a jogállamiság elveinek, mind az Európai Unió normáinak tükrében. Ebben az esetben - a West Balkánban történt tömegszerencsétlenség esetében - a kirívó súlyú jogellenes mulasztás kirívó súlyú, tragikus következményekkel járt. Nem csupán az állampolgárok igazságérzetével, és az esküjükhöz hű, hivatásukat tisztességesen gyakorló rendőrök elvárásaival, hanem a vonatkozó jogszabályokkal is éles ellentétben állna, ha a jogsértés miatti büntetőeljárás és büntetőjogi felelősségrevonás elmaradna.
Mindezekre figyelemmel arra kérem Legfőbb Ügyész urat, hogy jelen feljelentésem alapján az eljárás megindításához szükséges lépéseket megtenni szíveskedjék.

Budapest, 2012. július 1.
Köszönettel és tisztelettel
dr. Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő

Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat vitáján a múlt heti felhívásomra (felhívás és kérdőív) beérkezett válaszleveleken keresztül szembesítettem képviselőtársaimat a külföldön, gazdasági menekültként élő magyar emberek helyzetével. Kértem, hogy az ezen leveleken keresztül szóló hangok vezessék a törvényhozókat munkájuk során, akkor mikor a 2013-as költségvetésről döntenek.