Segítve a magyar nyilvánosság teljes körű tájékozódását, az elszakított területeken élő magyarok jogérvényesítésének terén folytatott Európai Parlamenti munkáról ad átfogó képet a felvétel. A szerb Uniós csatlakozás kapcsán készült jelentés vitájában megszólaló összes magyar EP képviselő beszédét vágatlanul láthatja a néző kiegészítve Göncz Kinga és Morvai Krisztina megszólalásával a téma kapcsán a koszovói csatlakozásról szóló vitában.
Az Európai Unió "Magyarország elleni háborújának" újabb csatája zajlott az EP strasbourgi plenáris ülésén. Morvai e felszólalásában többek megdöbbenésére rámutatott, hogy sem Viviane Reding igazságügyi EU biztosnak, sem Rui Tavaresnek, a Magyarország jogrendszerét átvilágító jelentés készítőjének sincs jogi diplomája. Ezen kívül kifejtette, hogy az Unió Magyarországgal szembeni eljárása maga sem jogállami, hanem ellenkezőleg: kifejezetten önkényes.
A felszólalásról készült videó az alábbi linken tekinthető meg:
Tisztelt Medveczky Balázs, a Magyar Televízió Nonprofit Zrt. vezérigazgatója!
Európai parlamenti képviselőként, s az EP LIBE (Szabadságjogi, Igazságügyi és Belügyi), FEMM (Női Jogi és Esélyegyenlőségi), valamint CRIM (Szervezett Bűnözést Vizsgáló) szakbizottságának tagjaként azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy szíveskedjen tájékoztatni az európai parlamenti képviselőknek a közszolgálati televízióban történő szerepléseit – így például azok gyakoriságát – szabályozó elvekről, megfontolásokról.
Kérésemet a következők teszik aktuálissá számomra, s a képviselői tevékenységem iránt esetlegesen érdeklődő televíziónézők számára. Miután az elmúlt félévben emlékezetem szerint egyáltalán nem kaptam szereplési lehetőséget a közszolgálati televízióban, kb. két héttel ezelőtt felhívott a Ma Reggel című műsor szerkesztője, s arról tájékoztatott, hogy meg szeretnének hívni az e heti hétfői műsorba. A velem tervezett beszélgetés témájaként a Leányfalun két gyermeket halálra gázoló ír Tobin ügyével kapcsolatos fejlemények értékelését, elemzését jelölte meg. Megállapodtunk abban, hogy amennyiben az idő engedi, röviden kitérünk a Bora Bora szigetén rekedt magyar nő és kisgyermeke esetére is. A megkeresésnek örültem, hiszen a tragikus Tobin-ügyet jogász-szakmai szempontból és emberileg egyaránt szívügyemnek tekintem, s én voltam az, aki a jogesetet elsőként az Európai Parlament, illetve az Európai Bizottság elé vitte, az addigi diplomatikus hang helyett erőteljesen követelve a felháborító jogsértés felszámolását. Egyebek mellett féltucatnyi felszólalással, s az ír képviselő társaknak írott levéllel igyekeztem oda hatni, hogy a Tobin-ügy súlyának megfelelő figyelmet kapjon. (A Tobin-üggyel kapcsolatos felszólalásaim, nyílt leveleim megtalálhatóak honlapomon)
Mindenekelőtt engedje meg, hogy szívből gratuláljak a Tobin-ügyben elért sikerhez. Úgy érzem, hogy az eset - több, egyéb tanulság mellett - világossá tette, hogy a Magyar Államnak a lehető leghatározottabban, a diplomáciában megszokott udvariaskodást szükség esetén félretéve kell ragaszkodnia állampolgárai jogainak érvényesüléséhez, illetve az igazság érvényre jutásához a külföldi elemet is tartalmazó, magyar állampolgárokat érintő ügyekben.
A továbbiakban, egyéb eljárásokban is mind az érintett másik állammal, mind adott esetben az Európai Unióval vagy egyéb nemzetközi szervvel történő tárgyalások, egyeztetések illetve jogérvényesítés során követelnünk kell, hogy a vonatkozó jogi és igazságossági normák állampolgárainkkal, s ezzel együtt Magyarországgal szemben maradéktalanul érvényesüljenek. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az Európai Uniónak nem másodosztályú, hanem egyenjogú tagja vagyunk, s így a nemzetközi vonatkozású jogi eljárásokban (is) állampolgárainkat mindazon jogok megilletik, mint amelyek egy német, francia, angol vagy bármely más EU állampolgárt.
A Juhász Imre alkotmánybíróvá választása körüli hisztéria bebizonyította: a magukat „demokratikus ellenzéknek” nevező politikai, közéleti/értelmiségi és média csoportok mind a mai napig nem tudják megbocsátani, hogy a 2006 őszi véres rendőrterror, szemkilövetések és önkényes letartóztatások után hét jól képzett jogász összefogott és cselekedett. Összefogtunk a történtek tényszerű kivizsgálása, a felelősök felelősségre vonásának kezdeményezése és az áldozatok jogvédelme, kárenyhítésük elérése érdekében.
Bizottságunk társelnöke Völgyesi Miklós nyugalmazott legfelsőbb bírósági tanácselnök bíró volt, a tagok közül négyen (Juhász Imre, Kabódi Csaba, Horváth Attila és jómagam) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának oktatói voltunk és vagyunk, Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, európai uniós szakjogász, Szöőr Anna jogász-pszichológus. Aki átélte, vagy az interneten megnézi a 2006 őszi tömeges és kirívó súlyú emberi jogi jogsértéseket, bizonyára megérti, hogy a Civil Jogász Bizottság (CJB) megalakítása és az ott végzett munka mindannyiunk számára jogászi eskünkből fakadó erkölcsi és szakmai késztetés volt, s bárhogy is alakult azóta hivatásunk, meggyőződésem, hogy szakmai és emberi pályánk ezen szakaszára, állomására mindannyian büszkék vagyunk. Jelentésünk a Kairosz Kiadó gondozásában látott napvilágot.
Tisztelt Bencsik András úr, a Demokrata hetilap főszerkesztője!
Úgy tűnik, elkezdődött a választási kampány, mert a Demokrata – az ilyenkor a laptól szokásos módon – megkezdte az emberi jogi tevékenységem miatti gyalázásomat. Ezúttal nem a nők és gyermekek jogaival kapcsolatos munkám került mocskolódásuk középpontjába (mint a legutóbbi választáskor), hanem „A szabadságjogok helyzete az Európai Unióban” című előadásom, amelyet a budapesti Szent Margit Gimnáziumban tartottam a kommunizmus áldozatainak emléknapján, Görbe László igazgató úr meghívására. Az e heti számban megjelent hazudozó cikkük címe: „Agitprop a gimiben – Mi a közös az MSZP-ben és Morvai Krisztinában”. Az anyagban azt állítják, hogy én a gimnáziumi előadáson pártpropagandát fejtettem ki, és a magyarországi diáklázadások felbujtójaként léptem fel.
Tisztelt Dr. Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke! Tisztelt Kádárné dr. Báló Ágnes, a Bp. II. és III. Kerületi Bíróság Elnöke! Tisztelt Dr. Navracsics Tibor Közigazgatási és Igazságügyi Miniszter!
Miért nem képes (vagy nem kíván) a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság öt hónap alatt egy egyszerű döntést meghozni a Bora Borán rekedt magyar nő és gyermeke ügyében?
Bár e levelemet közvetlenül a francia polinéziai Bora Bora szigetén túszként fogvatartott magyar nő, Nyíri-Kovács Patrícia és három és fél éves gyermeke érdekében írom (ismét), szeretném hangsúlyozni: mélyen felháborít az a közömbösség és szakszerűtlenség, amely miatt a külföldi vonatkozással is rendelkező jogi eljárásokban a magyar állampolgárok számos esetben teljes jogfosztottságot élnek meg.
Sok szeretettel köszöntök minden nőt és lányt a nemzetközi nőnapon! Nem tudom, van-e értelme vagy jelentősége manapság ennek az „ünnepnapnak”, de annak bizonyosan van, hogy női politikusként és jogászként sokkal többet megtudjak, írjak, beszéljek és kérdezzek a nőkről. Talán az utóbbi a legfontosabb. Nem tudom megfigyeltétek-e, de a nőket nagyon ritkán kérdezik őszintén és valódi érdeklődéssel arról, hogy vannak, és mi van velük. Ahogy anyák leszünk, a szomszédok, a rokonok, az utcán szembejövő ismerősök általában valahogy így teszik fel a kérdést: „Hogy vagy, hogy vannak a gyerekek?” S mi nők, többnyire a második kérdést vesszük igazán komolyan. Pedig nagyon fontos lenne rákérdezni, s megtudni, hogy hogy vannak a nők.
Morvai Krisztina 2013. február 26-án részt vett és beszédet mondott a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából rendezett megemlékezésen Dunakeszin.
A 2009-es EP- választások után egy teljesen új hang kerülhetett az európai törvényhozásba a jobbikos képviselők megjelenésével. A filmből az Európai Parlamentben végzett munkámat, küzdelmemet ismerhetik meg kicsit közelebbről.
Ez a film, amelyet munkatársaimmal együtt készítettünk, Budaházy György harcait mutatja be az elmúlt nyolc év diktatúrája ellen. A filmből világos: sokaknak elemi érdeke, hogy Gyuri minél tovább börtönben - és "nyugton"- maradjon.
Aligha gondolná valaki, hogy a XXI. században Magyarországon, egy EU-tagállamban ugyanolyan módszerekkel folytathatnak büntetőeljárásokat "másként gondolkodó" ellenzékiekkel - így Budaházy-ékkal - szemben, mint az ötvenes években.
Miért nem képes (vagy nem kíván) a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság öt hónap alatt egy egyszerű döntést meghozni a Bora Borán rekedt magyar nő és gyermeke ügyében?
Ez a film, amelyet munkatársaimmal együtt készítettünk, Budaházy György harcait mutatja be az elmúlt nyolc év diktatúrája ellen. A filmből világos: sokaknak elemi érdeke, hogy Gyuri minél tovább börtönben - és "nyugton"- maradjon.
Aligha gondolná valaki, hogy a XXI. században Magyarországon, egy EU-tagállamban ugyanolyan módszerekkel folytathatnak büntetőeljárásokat "másként gondolkodó" ellenzékiekkel - így Budaházy-ékkal - szemben, mint az ötvenes években.